Szerző: HORN ANNA
2019.07.17.
Egyre gyakrabban találkozom azzal a gondolattal, hogy a régi magyar szólás, mely szerint dögöljön meg a szomszéd tehene is, ma úgy helyes: ne csak a szomszéd tehene dögöljön meg, hanem a szomszéd is. Merthogy ilyenek vagyunk – lettünk, mimagyarok.
Hát, nem tudom. Lehet-e egyáltalán bármelyik népre ráhúzni egy sablont, és azt mondani, hogy márpedig ők ilyenek vagy olyanok.? Attól, hogy a németek jobban szeretik a sört, a magyarok a bort, az oroszok a vodkát – még nem biztos, hogy ez egy nemzeti tulajdonság. Egyszerűen több ember tartozik bizonyos csoportba, mint más országokban.
Ugyanígy vagyok azzal is, hogy a magyar birka nép. Tény, hogy sok az ostoba, tájékozatlan, elfáradt vagy belefásult ember – ma Magyarországon biztosan sokkal több, mint másutt. De nem mindenki ilyen.
Mi is történt velünk, magyarokkal, és mikor? Attila népe, Petőfi hazája, Radnóti földje… Nobel-díjas tudósok, írók, világhírű zeneszerzők és filmművészek, nagyszerű sportolók – őket is mi „adtuk a világnak”. Öregbítették hírnevünket, ahogy mondani szokás.
Talán az történt, hogy sok éve tart a gyűlölet- és félelemkeltés terjesztése. 2010 előtt sunyi uszítások, aljas kis manőverek formájában gyakorolták azok, akiknek érdekében állt megbolygatni az ország nem is annyira stabil nyugalmát. Azóta hivatalos állami propagandává vált. Abban bizonyos vagyok, hogy ez nagy mértékben hozzájárult az új mimagyarok kiváló tulajdonságainak kialakulásához, vagy megerősödéséhez. Nem volt elég gerinc vagy tartalék józanság sokakban ahhoz, hogy ne hagyják befolyásolni, lezülleszteni magukat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.