PALKOVICS IGAZA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: BAUER TAMÁS
2019.07.05.

Meghallgattam Palkovics László miniszter parlamenti előterjesztését az MTA intézeteinek leválasztásáról szóló törvényről, és meg kellett állapítanom, megint azzal a hazug érveléssel áll elő, hogy erre a kutatás és fejlesztés hatékonyságának növeléséhez van szükség. Azután meghallgattam Palkovics válaszát a törvényjavaslatáról folyó parlamenti vita végén, és az a furcsa benyomásom támadt, hogy egy sor kérdésben meggyőzőnek hat, amit állít. Merthogy igaz az, hogy a Széchenyi által alapított Magyar Tudományos Akadémia tudós társaság volt, és nem tartoztak hozzá kutatóintézetek. A törvényjavaslat ellenzőinek – akik közé, ne legyen félreértés, magamat is sorolom – nem kellene az MTA alapítására hivatkoznia. Az is igaz, hogy a fejlett országokban a közpénzből finanszírozott tudományos intézeteket jellemzően nem a tudományos akadémia alá szokták rendelni, már ahol egyáltalán van tudományos akadémia. Még az is lehet, hogy Palkovics igazat mond, amikor azt állítja, hogy elment Németországba, elmondta a Fraunhofer intézményhálózat elnökének, a Helmholtz elnökének, hogy milyen modellt kíván létrehozni, és meggyőzte őket, hogy ezzel nincs semmi baj. Lehet, hogy nem jól érvelünk? Nem a Palkovics törvényjavaslatáéval szembeni elutasító álláspontunkkal van baj, hanem esetleg az érvelésünkkel.

Induljunk ki néhány más terület szabályozásából. Lehet-e egy demokratikus jogállamban 11 fő az Alkotmánybíróság létszáma? Hogyne, miért ne lehetne. És 15 fő? Annyi is lehet. De ha egy kormánytöbbség hirtelen 11-ről 15 főre emeli az Alkotmánybíróság létszámát, emiatt egy bizonyos időpontban az akkori parlamenti erőviszonyok mellett választanak meg a szokottnál jóval több új alkotmánybírót, akkor a létszám növelése nyilvánvalóan arra szolgál, hogy egy parlamenti többség nézeteit osztó bíráknak legyen többségük az Alkotmánybíróságban, és ezért a létszámemelés – az Alkotmány nyelvét használva – a hatalomnak egyetlen politikai erő általi kizárólagos gyakorlását szolgálja, és ezért alkotmányellenes.

Ugyanígy lehet a bírák nyugdíjkorhatára egy jogállamban 70 év is, és 62 év is, de ha 70-ről 62-re csökkentik, az a bírósági vezetők tömeges lecserélését szolgálja egy időpontban, és ez sérti a bírák függetlenségét, fokozza a végrehajtó hatalom befolyását a bírákra, és ezért alkotmányellenes.

Ugyanígy lehet alkotmányos, ha a közigazgatási bíráskodás ugyanabban a bírósági hierarchiában folyik, mint az igazságszolgáltatás többi része, és lehet alkotmányos az is, ha van külön közigazgatási felsőbíróság. Az előbbiről az utóbbira való áttérés viszont lehetőséget nyújt a bírósági vezetők lecserélésére, új közigazgatási bírák tömeges kinevezésére, és ez alááshatja az igazságszolgáltatás függetlenségét. A bírák és bírósági vezetők tömeges lecserélése történik ebben az esetben is, ami szintén a hatalomnak egyetlen politikai erő általi kizárólagos gyakorlását szolgálja, és ezért alkotmányellenes.

E példákból levonhatjuk a következtetést: nem elég egy fennálló vagy egy elképzelt, tervezett új állapotot vizsgálni abból a szempontból, hogy az megfelel-e a demokratikus jogállam normáinak, hanem vizsgálni kell az egyik állapotról a másikra való áttérés következményeit is.

Mit jelent ez az Akadémia esetében?

...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/27. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ) 

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/27. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)