Szerző: nickgrabowszki
2019.07.27.
Tusnádfürdőn két dolog történt: egyfelől Orbán Viktor elismerte, nem teljesültek a tavalyi álmai, másrészt beismerte, hogy rezsimje a szabadságjogok korlátozásán alapuló pártállami autokrácia.
A vereség beismerése persze burkoltan, a sorok között történt. Csak azok értették, akik emlékeztek egy éve ilyenkor, ugyanott elmondott beszédére, amiben totális európai fordulatot és hatalomátvételt vizionált. Arról beszélt
- "nagy pillanat előtt állunk",
- "az esély itt van",
- "mi jövünk",
- "jönnek a ’90-esek, a ’68-asok helyett jönnek a ’90-esek, az antikommunista, keresztény elkötelezettségű, nemzeti érzelmű nemzedék következik most az európai politikában",
- "mi vagyunk Európa jövője".
Ehhez képest a pillanat elmúlt, az esély elszállt és nem ők jöttek, de erről most már szó se esett.
Az EP-választáson nem történt populista (valójában persze: szélsőjobboldali) hatalomátvétel. Orbán burkoltan el is ismerte a kudarcot, amikor az idén ugyanott már arról beszélt, hogy
Ehhez képest a pillanat elmúlt, az esély elszállt és nem ők jöttek, de erről most már szó se esett.
Az EP-választáson nem történt populista (valójában persze: szélsőjobboldali) hatalomátvétel. Orbán burkoltan el is ismerte a kudarcot, amikor az idén ugyanott már arról beszélt, hogy
kormánya és rezsimje defenzívára kényszerül:
Ez egy igazságtalanul nehéz küzdelem volt eddig is, és igazságtalanul nehéz küzdelem lesz ezután is. (...) Az előttünk álló 15 évet azzal fogjuk eltölteni, az lesz a nemzedéki küldetésünk, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel, és a liberális internacionalizmussal.
Ugyanakkor arra lehet következtetni, Orbán úgy ítéli meg, a győzelem ugyan nem sikerült, de az iksz még tartható: a magyarországi pozícióból nem kell kell feladnia.
Sőt, még meg is akarja erősíteni őket, ezért nem hátrál, hanem inkább beleáll egy narratíva-vitába, és megpróbálta megvédeni az "illiberális demokráciát". Teljesen nyíltan felvállalta, hogy a rezsimje a nemzet közösségként való felfogásán alapul, azaz esze ágában sincs tiszteletben tartani
Ez egy igazságtalanul nehéz küzdelem volt eddig is, és igazságtalanul nehéz küzdelem lesz ezután is. (...) Az előttünk álló 15 évet azzal fogjuk eltölteni, az lesz a nemzedéki küldetésünk, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel, és a liberális internacionalizmussal.
Ugyanakkor arra lehet következtetni, Orbán úgy ítéli meg, a győzelem ugyan nem sikerült, de az iksz még tartható: a magyarországi pozícióból nem kell kell feladnia.
Sőt, még meg is akarja erősíteni őket, ezért nem hátrál, hanem inkább beleáll egy narratíva-vitába, és megpróbálta megvédeni az "illiberális demokráciát". Teljesen nyíltan felvállalta, hogy a rezsimje a nemzet közösségként való felfogásán alapul, azaz esze ágában sincs tiszteletben tartani
- se az egyéni szabadságjogokat,
- se a politikai pluralizmust,
amik köztudottan a szabad egyének társulásának, a liberális demokrácia alapkövei. Eközben azt próbálta magyarázni, hogy a liberálisok gyűlölik őt, illetve őket, mert meg akarják szabni, hogy hogyan lehet gondolkodni. (Miközben persze nem: csak azt akarják megszabni, hogy hogyan nem lehet. Éspedig úgy nem, hogy elvitatod másoktól, hogy ők is gondolkodhassanak, azaz a szabadság- és politikai jogokat.)...
amik köztudottan a szabad egyének társulásának, a liberális demokrácia alapkövei. Eközben azt próbálta magyarázni, hogy a liberálisok gyűlölik őt, illetve őket, mert meg akarják szabni, hogy hogyan lehet gondolkodni. (Miközben persze nem: csak azt akarják megszabni, hogy hogyan nem lehet. Éspedig úgy nem, hogy elvitatod másoktól, hogy ők is gondolkodhassanak, azaz a szabadság- és politikai jogokat.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.