Szerző: SZEKA
2019.07.30.
Megszokhattuk már, hogy az idők folyamán mindinkább a Fidesz kihelyezett kongresszusává váló tusnádfürdői szabadegyetemet a miniszterelnök saját politikai vízióinak felvázolására használja. Olykor hajmeresztő bejelentéseket, máskor váteszi jóslatokat kapunk a rendezvény fénypontjaként megvillanó kormányfői monológoktól. Ezúttal azonban mintha utólag kívánna ideológiát teremteni ahhoz az ámokfutáshoz, melyet a tavaly tavaszi választási győzelem óta művelt Orbán Viktor. Az az ember érzése, hogy szavakban igyekszik konszolidálni a rendszerét, ha már a tettek szintjén ez már elképzelhetetlen.
Van mit megmagyaráznia hívei számára Orbán Viktornak. A jobboldali táborban ugyanis erősen megoszlanak a vélemények a kormányfő egyes intézkedései, politikai irányvonala, az uniós tagállamokkal, illetve az EU-n kívüli világgal való kapcsolatról. Orbán sajátos logika alapján támadja ugyanis a papíron szövetséges uniós országok egy részét, de nem tántorítja el a közös NATO tagság sem például attól, hogy Norvégia ellen áskálódjon az Egyesült Államok elnökénél.
Sokan azt a logikát sem, miért kellett fúrni a testvérpárt német jelöltjét, aki végül el is bukott az Európai Bizottság elnökségéért folytatott vetélkedésben, és miért értékeli győzelemként, hogy egy jóval liberálisabb szemléletű, szintén német politikus lett a befutó. A CEU elüldözése, és a Magyar Tudományos Akadémia elleni hajtóvadászat sem igazán fér bele egy magát konzervatívnak és haladónak tartó magyar polgár értékrendjébe, így valószínűleg Orbán is érezte, hogy egy nagyobb elméleti rendszerbe helyezze tetteit tusványosi beszédében, mellyel rendbe teheti azt a káoszt, amely néhány hívének elméjében kavaroghat, ha végiggondolja kedvenc miniszterelnöke utóbbi egyéves tevékenységét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.