2019. július 30., kedd

NEM AKAROM ÍGY LÁTNI APÁT – A GYŰJTÉS PÉNZT ÉS REMÉNYT ADHAT A RÁKKAL KÜZDŐ KONZERVGYÁRI DOBOSNAK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: KUN J. VIKTÓRIA
2019.07.30.


Miként borulhat fel egyetlen pillanat alatt egy boldog, kiegyensúlyozottan élő család élete? Hogyan sodorja őket egy váratlan betegség a teljes létbizonytalanság felé? Erről szól Balog Tamás zenész története, aki 47 évesen az életéért és családja talpon maradásáért küzd. Hiába dolgozta tisztességgel végig az életét, ráadásul egyetlen munkahelyen, mégsem sikerült annyi tartalékot felhalmoznia, amennyi átsegíthetné egy kritikus helyzeten. Tamás sorsa rengeteg kérdést vet fel, miközben szembesít a magyar valósággal.

„Sziasztok, Balog Tamás és a Persona Non Grata zenekar nevében kérem a segítségeteket. Tamás 47 éves, ebből harmincat a szigetvári konzervgyárban, tizenkilencet pedig a PNG dobosaként töltött el. 1990-ben a zenekar alapítói között volt. Néhány hete kiderült, hogy Tamás súlyos beteg, átesett egy fontos műtéten, de további kezelések várnak rá. A család anyagi helyzete kritikus, a párjával együtt nevelik 12 éves kisfiukat, közben gondoskodnak Tamás demenciával küzdő édesanyjáról is. A lesújtó hír hallatán a PNG többi tagja pillanatokon belül akcióba kezdett, ennek eredménye, hogy tizenöt magyar zenekar küldött egy-egy dalt egy – a Barátok Balogért címmel megjelenő – MP3-albumhoz, a lemez »másik oldala« pedig egy PNG best of válogatást tartalmaz. Ezúttal azonban a zenénél is fontosabb a gesztus, hogy ennyi különböző ember és közösség tartotta fontosnak a kiállást valaki mellett, aki most bajba került. A Bandcampre feltöltött lemezért mindenki annyit fizet, amennyit tud, de a megadott bankszámlaszámra történő utalással is segíthetitek Tamás gyógyulását, a családot. Reméljük, hogy sok kicsi sokra megy, mindannyiunk összefogása pedig olyan lelkierőt ad Tamásnak, amire most mindennél nagyobb szüksége van! A szervezők nevében: Kiss Tibor Noé, író”.

Ez az üzenet érkezett a Messenger-fiókomba szigetvári barátomtól, Berkecz Balázstól, a zenekar basszusgitárosától. Első gondolatom persze az volt, hogyan tudnék azonnal tenni valamit. Másrészt el is gondolkodtam: vajon egy tisztességben végigdolgozott élet mellett egy negyvenes éveiben járó férfi miként kerülhet olyan helyzetbe, hogy egy betegség nemcsak fizikálisan roppantja meg, de anyagilag is a létbizonytalanságba sodorja? Ahogy mind több információhoz jutottam Tamásról, egyre szaporodtak a kérdések. Például ilyenek: napi 12 órás, egyetlen szabad- és pihenőnap nélküli munkából hogyhogy nem születik megtakarítás? Miért nem jut el egy család éveken át egyetlenegyszer sem nyaralni? Valóban lehetséges, hogy egy kisvárosi kórház sürgősségi osztályára bekerülve egy betegnek egy hónapot kell várnia az ultrahangvizsgálatra, és újabb 21 napot gyomor-, majd további 14 napot vastagbéltükrözésre? És persze az is kérdés, hogyan válhat fontosabbá a munka, a folyamatos megfelelés és a készenlét annál, hogy valaki időben észrevegye az egyébként ordító jeleket, „hibaüzeneteket”. Balog Tamás vastagbéldaganatban szenved. Csak a műtőasztalon derült ki, hogy egy kókusz nagyságú daganat öleli körül szorosan a hasnyálmirigyfejét és a teljes patkóbelét...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.