MOST A HATÁRÁTKELŐK SZÜLEIBE RÚGTAK BELE

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő
2019.07.18.

Számomra felfoghatatlan okokból néha egyes közéleti (jellemzően kormányközeli) szereplők úgy érzik, nem árt kicsit megalázni a külföldön élő és dolgozó magyarokat vagy a hozzájuk közel állókat. Ami azért furcsa, mert 15 évvel az uniós csatlakozás után akár el is lehetne végre fogadni, hogy a határátkelés és a hazatérés az élet természetes velejárója.

„Akinek kivándorolt a gyereke, az valamit elrontott” – ezt a csodálatos mondatot nem más fogalmazta meg, mint Takaró Mihály. Ja, hogy esetleg még nem hallottatok róla? Akkor elég legyen annyi, hogy a kormány őt bízta meg a Nemzeti Alaptanterv „hazafiasításával”.

A Horthy-rajongó és hát finoman szólva is érdekes elveket valló irodalomtörténész (aki egyes írókat származásuk alapján zárna ki a magyar írók köréből) nemrégiben a 28. Jókai Mór Nyári Egyetemen tartott előadást Komáromban.

Az Új Szó cikke szerint egyebek mellett arról beszélt, hogy az óvónők és a pedagógusok felelőssége óriási, nem direkt módszerekkel, de jó példával nevelik magyarrá a gyereket.

Takaró Mihály sok mást is mondott (például hogy a magyarság sorsvállalás és tudatos kultúravállalás, nem genetikai kérdés, amivel akár még egyet is lehet érteni), de ami minket érdekel az az „apró lépések fontossága”.

A NAT átírásával megbízott férfiú egyebek mellett arra buzdított, hogy mindenki tegye fel a kérdést magának, ő mit tett a magyarság megmaradásáért, hány gyereket szült, kivándoroltak-e a gyerekei, mert ha igen, akkor valamit elrontott a kedves szülő.

Túl azon, hogy az utolsó bekezdés nettó hülyeség, emellett kifejezetten sértő is azokra nézve, akiknek a gyermekei ilyen vagy olyan (döntő többségben anyagi) okokból a határátkelés mellett döntöttek.

Nem csak én érzem sértőnek, hanem azok is, akik a Határátkelő Facebook-oldalán már kifejtették a véleményüket. Volt olyan négygyermekes édesanya, aki elismerte, hogy valóban folyamatosan elront valamit, „leginkább azt, hogy 3 diplomával, 2 nyelvvizsgával sz...s 200.000, azaz kettőszáz-ezerért képes vagyok egy falusi iskolában tanítani. Ezentúl is a GYEREKEKET nézve és nem agyament, nemzetáruló dilettánsok által összebarkácsolt - kicsit sem nemzetépítő és nem nemzeti alaptantervet. Szégyen, hogy egy - sem minket, sem más magyar családokat nem ismerő - kesztyűsbáb minősíteni mer engem, vagy bármely magyar családot, ahol a gyerek külföldön dolgozik. Szégyen. Nemzeti szégyen. Nemzeti szégyen az is, hogy az „elit” kiveszi az általa tönkretett közoktatásból a gyerekét és nem érzi a saját bőrén, mi is történik”.

Ez a vélemény egyébként több kommentben is visszaköszönt, jelesül, hogy „gondolkodni tudó, kreatív, empatikus emberekre” nincs szükséges az országnak, ami lehet, hogy túlzás, de azért jelzi, valami nem stimmel...

ITT OLVASHATÓ