MIÓTA A MAGYAR KORMÁNY MARKÁBAN VAN A VILÁG ÜTŐERE, MÉG VANCOUVERBEN IS A FOCISTÁNK LÁBA NYOMÁT CSÓKOLGATJÁK A MAGYARNYUGDÍJAS UKRÁNOK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Mikes Mirtill
2019.07.10.

kelemen.mikes@netkavezoabujdosokhoz.tekirdag.tr

Tárgy: szokás

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Remélem, a hőség visszatartja a hazahurcolkodási kedvét. Mert itt Európa közepe van geopolitikai értelemben, a magma, és a bástya, persze motor is (V4), mert amúgy meg pláne beltengeri langyos mocsár, szellemi fertő, tigrisszúnyoggal! Mióta a magyar kormány markában van a világ ütőere, még Vancouverben is a focistánk lába nyomát csókolgatják a magyarnyugdíjas ukránok, bár a magyartenyésztésközpontú családiasság ellenére itt is történt kísérlet Horthy kormányzó úr emlékének meggyalázására.

Lassan már nem lesz olyan ország/egyház/pártszolgálatos a földgolyón, amit/akit fel ne tőkésítettünk volna a magyar adófizetők és az Unió pénzéből. Persze a Tőkés képviselőnket kiemelten, mert ő aztán képviseletünkben magyarosan villogtatta ám a keresztény erkölcsöket a liberálisan bigott, egyfeleséges brüsszelitáknak. Márpedig a villogáshoz pénz kell és az tőlünk neki mindig van, ha a képviseletünkben fényt kell űzni és meg kell értenünk, hogy a püspök úr teológus professzor testvére szerint, „mint híres ember néhány csinosságot nem tudott az ágyából elűzni”. Karcsi bácsi szerint is helyes, hogy „testestül, lelkestül a híveké és hatáskörében minden alkatrészével megdolgozik a hívők gyarapításáért és a meghitelezett szaporasági díjért a szoptatási komiszár örömére.”

Jól van, na! Nem tudom mi a szokás a narancskeresztényeknél. Mi nem vagyunk híresek, sőt éppen hogy vagyunk. Nálunk az a szokás, hogy ha jön valaki hozzánk, akkor mi nem az ágyba, hanem az asztalhoz invitáljuk. A dédi, a nagyi, anyu vagy én (ebben a sorrendben csak egyvalaki) először tisztességesen megetetjük. Utána, kávézás közben majd elmondja, mit akar. Az se baj, ha csak látni akart bennünket és nem iszik kávét.

Mielőtt némi macsós beütéssel fanyalogni kezdene, hogy a „női szakasz” rendelkezik, mint házigazda elárulom kendnek, hogy ennek elsősorban biztonsági okai vannak. Életvédelmi. Élelmiszerbiztonsági. A tata kollégista is volt, meg katona is. Megtanulta, hogy ami az asztalra kerül és nem étkezési kellék, mielőtt mozdulatlanná dermedne, azt meg kell enni, mert ismeretlen okból vagy eliszkol, vagy a többiek befalják. A fiúknál ez rutin, beidegződés, szokás. Mi, lányok megnézzük, megszagoljuk, megízleljük, vagyis érzékszerveinkkel addig minősítjük, amíg a fogyasztható táplálék jellege egyértelművé nem válik (nálam a dobozos fagyi adagolása esetében ez elég lassan következik be az anyu szerint). De hiába is mesélem én kendnek az elvárt táplálékadagolási- és felvételi protokollt, kend is fiú! Ahogy a dédi és a nagyi, úgy a férfinép is genderesen örökíti a szokásokat.

A szokás attól szokás, hogy ész nélkül működik, ellentétben T-Systems választási előkészületeivel. Írtam már kendnek, hogy nekünk – a nagyitól ellesve – szokásunk moziként nézni a bennünket körülvevő világot. Főleg mostanság. Egyrészt mert a faluba nincs mozi, a városi drága, a készségünk/képességünk viszont még nem satnyult el, pedig piszkosul sokat költ az állam a leamortizálására. A sokcsatornás tévén dől a mocsok, mint közönségigény, amit a mozgó szájú igazolványképek tesznek még elviselhetetlenebbé két reklám között...

ITT OLVASHATÓ