MI LEHETETT VOLNA, HA NEM MINDEN ÚGY VAN, AHOGY VAN…

KOLOZSVÁRI SZALONNA /  VENDÉG
Szerző: HORN ANNA
2019.07.22.

Eljátszottam a gondolattal, milyen is lehetne ma az országunk, ha sok minden másképp alakul az elmúlt majdnem egy évtizedben. Az életünkben, persze, amely sziámi ikrek a politikával, akár akarjuk, akár nem. Igaz, azt mondja a Magyarországon élő, a harmincas évei elején járó barátnőm, hogy ő nem foglalkozik semmi ilyesmivel, és nincs is egyedül ezzel. De majd egyszer megérti talán, hogy mindennek köze van mindenhez. Majd amikor az aktuális barátjával nem csak szórakozni járnak, nem csak lenyomják valahogy a napi robotot – amelyiket egyikőjük sem szeret, de hát ez van – és mondjuk jön a családtervezés és a szembesülés a valósággal és a lehetőségekkel, talán akkor majd odafigyelnek arra a létezésüket megcsonkító rendszerre, amelyben most „jól elvannak”.

De visszatérek arra, hogy mi lehetett volna, ha…

Ha 2010-ben Magyarországon egy másmilyen kormány alakul. Nem az összetételre gondolok, hanem a szellemiségre, a prioritásokra, a társadalmi érzékenységre. Ha nem szinte azonnal azzal kellett volna szembesülnie – nem találtam adatot – több tíz? száz? ezer embernek, hogy szó szerint eltűnt az új kormány kezei között a sok kicsi magány nyugdíj – megtakarítása, összesen több, mint három milliárd forint. Voltak, akik elhitték, hogy majd valami magánszámlára lesz átutalva – sokan már akkor is tudtuk, hogy szó szerint belenyúltak a zsebünkbe, és kilopták onnan azt a kis öregkori zsebpénzünket .A milliárdok azóta is tünedeznek el, már sokkal nagyobb tételekben, és bukkannak fel nagymamák és egyéb családtagok számláin.

Ha a 2010-et követő években a kormány, mondjuk, saját „biznicei” mellett az istenadta népre is gondol, és az „élni, és élni hagyni” elvhez tartja magát – mint mondjuk, Putyin pajtás. Aki pont akkora 1G, mint vezér pajtás – de a cár vigyázott arra, hogy kialakulhasson országában egy olyan középréteg, amelyik támogatja őt a mai napig. Neki köszönhetnek sok mindent. Ugyan sokuk azóta külföldre menekítette legalább a családját, mert nem sok minden kell ahhoz, hogy valaki kiessen a pikszisből, de élnek, virulnak, köszönik szépen.

Nagyon nagy kétharmados keresztény kormánya országunknak nem tudott felnőni erre a szintre. Az élni, nekünk és csak nekünk elv váltotta fel az ősi hagyományt. Figyelték, próbálgatták, napról napra, mennyire lehet pofátlankodni, és rájöttek nagyon gyorsan, hogy akármeddig, szinte. A többit tudjuk: lapító ellenzék, kifacsart Alkotmány, tehetségtelen bérencek vezető pozíciókban, az országra szégyent hozó miniszterek. Két nap alatt beterjesztett és megszavazott eszement törvények, nyílt lerablása az országnak. Majdnem a teljes média bedarálása. Néhány szerencsétlen, Bill Gates-nél is tehetségesebb senki üzleti zsenivé emelése – közpénzből, természetesen, hivatalosan állami támogatásnak nevezve, valamint minden, kicsit is fontos tisztségbe feltétlen hívek ültetése.

De ha mindez nem így történt volna…

ITT OLVASHATÓ