MEGÉRDEMELT VILÁGHÍR

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: PAUL LENDVAI
2019.07.26.

Az egyik nemrégen közölt interjúban Heller Ági a gyakran feltett kérdésre – „Nem fél-e annyi éles állásfoglalás után Magyarországon élni” – azt válaszolta, hogy nem, mert ő világhírű. Őszintén szólva én válaszát először furcsának, önteltnek találtam. Néhány héttel később váratlan halálának híre kitörölte ezt a benyomást emlékezetemből. Másnap, amikor a hétvégi világsajtót böngesztem a laptopon, eszembe jutott ez a mondat, ami tulajdonképpen szinte kulcs a Heller-feno­mén megértéséhez.

A magyar értelmező szótár szerint a fenomén: ritka jelenség, kivételes tehetség, aki/ami nem mindennapi látvány. S hogy ő ezt kerek perec kimondta, természetes reakció volt. Ági természetéhez tartozott az őszinte beszéd: igen, ezt gondolta, s így egy szóban meg is fogalmazta. De csak úgymond belföldi, otthoni használatra. Ugyanilyen kérdésre a Spiegelnek (2018. április 12-én), Orbán újabb választási győzelme után így fogalmazott: „Nem félek. Sokkal rosszabbat megéltem életemben. Nem magam, hanem Magyarország miatt aggódom. Orbán megtanítja az embereket gyűlölni. Ő szétrombolja az ország lelkét.”

Kilencvenévesen, egy korban, mikor mindent olyan gyorsan elfelejtenek, mikor a kommunikációban a Facebook és Twitter uralkodik, egy magyar filozófus valóban világhírű lett. Nemcsak a műveiről van szó, vagy arról, hogy Hannah Arendt utódaként 25 évig tanított a New School for Social Researchön New Yorkban, nemcsak arról, hogy Bécsben és Berlinben rendszeresen egyetemi előadásokat tartott, hogy Kínában éppoly gyakran járt előadókörúton, mint Dél-Amerikában, hanem arról is, hogy németül és angolul ugyanolyan szubtilisen fogalmazott, mint magyarul.

De az igazság nem lenne teljes, ha Orbán Viktor szerepét elfelejtenénk. Orbán a 2010-es „kétharmados” győzelme s különösen hírhedt 2014-es „illiberális demokraciás” beszéde óta az európai politika kulcsszereplője lett. S a nemzetközi porondon Heller Ágnes volt legjelentősebb és legélesebb kritikusa. Mindegyik nagy interjúja riadóként hatott, kimondta véleményét az EU opportunista s gyakran kétkulacsos politikájáról is. Nem szidalmazta Orbánt, hanem könyörtelen logikával megmagyarázta, hogy miért olyan veszélyes az „orbanizmus” nemcsak hazájára, hanem Europára is. Nagy cikkei és interjúi a New York Timesban és a Spiegelben, a Zeitben és Le Monde-ban 2018–2019-ben lényegesen hozzájárultak a nyugati közvélemény felvilágosításához és az Orbán-rendszer megismeréséhez. És a világsajtó nekrológjai ezt emelték ki, Ági bátorságát és vitathatatlan diagnózisát a magyar helyzetről...

ITT OLVASHATÓ