Szerző: KATUS ESZTER
2019.07.26.
„Aki szeretne ingyen dolgozni a Dunántúli Naplónak nyáron, azt szívesen látjuk gyakorlatra.” Nagyjából ezzel a visszautasíthatatlan ajánlattal indult a napilapos újságírói karrierem 2007 nyarán a megyei lapnál Pécsett. És ugyanilyen furcsán is ért véget 9 évvel később.
Mint városi tudósító kilenc éven keresztül írtam rövid és hosszú közéleti híreket Baranyáról, tudósítottam halálos balesetről, leégett ház mellől, végigasszisztáltam számtalan koszorúzást, avatást, hallgattam olvasószolgálatosként a panaszokat, ügyeltem hétvégén, ünnepnapokon.
Ott voltam, amikor Komló polgármesterét pofon ütötték egy közmeghallgatáson, vagy amikor a bányászok az elvett járandóságaikért küzdöttek. Megtörtént, hogy a cikkem hatására adományokat gyűjtöttek egy családnak, vagy épp leaszfaltoztak egy utcát. De az is előfordult, hogy az éppen aktuális polgármesterek melegebb éghajlatra küldtek a hivatal folyosóján.
Aztán 2016. december 12-én, néhány hónappal a tulajdonosváltás után a szerkesztőségben elém toltak egy papírt, hogy ennyi volt. „Elmentünk érted a falig, de hát tudod, hogy van ez…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.