Szerző: MammyPress Média
2019.07.16.
Most azonban majdnem megdicsértek! Jó, csak közvetve, de azért megijedtem: mit rontottam el?!?
Az oktatás új fáklyavivőjének szánt lámpaoltogatója –Takaró Mihály történész – azt találta mondani, mindenki tegye fel magának a kérdést:
"hány gyereket szült, kivándoroltak-e a gyerekei, mert ha igen, akkor valamit elrontott a kedves szülő."
Nos, jelentem: én a néggyel már vállalható mennyiséget produkáltam, és még mindegyik itthon van! De bevallom: reszketek! Mert nem tudom, melyik az ijesztőbb, ha mennek, vagy ha maradnak?
Hogy én valamit elrontottam, azt már rég tudom! Tudtam, amikor az egyik fiam nem akart felszállni a trolira, mert nem volt jegyünk (sem automata). Vagy amikor az egyik lányomat nem hatotta meg, hogy bármely ország boldogan támogatná érmeket hozó válogatott sportolóját, mi pedig nemhogy egy porszemnyi segítséget nem kaptunk soha, de egy rohadt útlevél ügyintézéssel is megalázó helyzetbe juttattak.
Szóval igenis valamit elrontottam! Tény, mert még mindig itt vannak! Itt, ahol nincs esély, hogy az unokáim olyan oktatásban részesüljenek, amilyenre szükségük van. Ahol nincs megfelelő oktatás, romokban az egészségügy rendszere (és épületei), ahol nincs jogbiztonság, nincs demokrácia, de cserébe 12 óra munkával sem tudja a legtöbb ember az alapvető szükségleteit kielégíteni. De a legszörnyűbb, hogy amíg ezek leromboltak mindent, addig a másik oldal egymással bohóckodva asszisztál ehhez, és ezzel a reménytől, a változás lehetőségétől is megfosztanak!...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.