Szerző: SZÉKY JÁNOS
2019.07.26.
Mi vagyunk a Nyugat szégyene. Már amennyiben oda számítjuk magunkat.
Második pillantásra egy kicsit bonyolultabb a kép, de ez nem változtat azon, hogy Magyarországon valami kivételes mértékben nincs rendben. A pontokat nem globális jogtudományi szuperzsűri adta, hanem a helyi nyilvánosság. Országonként egy-egy közvélemény-kutató intézet – nálunk az Ipsos Hungary – végzett vizsgálatot a) egy reprezentatív lakossági mintán, b) képzett és tapasztalt jogászok körében. A lakossági felmérésben részint tapasztalatokra kérdeztek, részint arra, hogy a polgárok milyennek érzékelik az állapotokat. Vagyis nemcsak az derült ki, hogy milyen a jogállam helyzete az egyes országokban, hanem az is, hogy az adott országban az általános közvélemény és a szakemberek milyennek látják a joguralom helyzetét.
Magyarországon különlegesen pocséknak.
Nem pusztán arra világított rá a vizsgálat, hogy rosszak az állapotok, hanem arra, hogy szerintünk, laikus és jogász hivatású magyarok szerint a saját várakozásainkhoz képest nagyon rosszak – az Európai Unióban a legrosszabbak. Mondhatnánk úgy is, hogy egy vállalkozás elbukott, világra szóló puffanással.
Amikor ezt írom – szerda reggel –, még nincsenek kormányzati reakciók, talán nem is lesznek, csak a közösségi médiában kerültek elő a szokásos érvénytelenítő érvek: rossz a módszertan; Soros/nemzetközi balliberális összeesküvés; piszkálódnak, miközben épül-szépül az ország; és persze, automatikusan: az nem lehet, hogy a románok jobbak nálunk.
A Kádár-korszak talmi virágzása idején rögzült meg az a képzet, hogy nemcsak gazdagabbak, de okosabbak és jobbak is vagyunk a blokk népeinek többségénél, és ez máig meghatározza, hogyan látja a közvélemény zöme a saját élet-, kulturális és politikai színvonalunkat a tágabb térség többi országához képest. Harminc év változásai, külföldön és itthon, nem voltak elegendőek az önhittség és öncsalás eloszlatásához. És tény, ami tény, a joguralom helyzete Romániában (31. hely), Bulgáriában (54.) közismerten problémás. Lengyelország (27.) ellen pedig a 7. cikk szerinti eljárást indítottak a Legfelsőbb Bíróság elleni támadás miatt.
De ott vannak a csehek, akiket sohasem néztünk le. Prágában a bársonyos forradalom óta legnagyobb tömegtüntetést rendezték a miniszterelnök ellen, aki nagyvállalkozóként visszaélt az uniós támogatásokkal, és követelték az érdekében fellépő új igazságügy-miniszter távozását is. Csehország a tizenkilencedik a ranglistán, a világ élvonalában van. Igaz, tavaly vették föl az adatokat, de Andrej Babiš akkor már miniszterelnök volt, a nem kevésbé botránymágnes Miloš Zeman pedig köztársasági elnök. Egyikük sem a joguralom nagy híve. És mégis, egyik országban sincs olyan vereségtudat, kétségbeesés, mint Magyarországon.
Miért vagyunk kivételesek? Ebben is?
Előbb nézzük meg, mit vizsgált a World Justice Project. Szándékosan a „joguralom” szót használtam a fogalom hivatalos magyar fordítása, a „jogállamiság” helyett, az ugyanis kicsit más, kontinentális, közelebbről német jogi gondolkodást tükröz (Rechtsstaatlichkeit). A WJP eredetileg az American Bar Association elnökségének kezdeményezésére jött létre (némi egyszerűsítéssel szövetségi ügyvédi kamarának lehetne fordítani, bár nem kamaraként működik). Azaz gondolkodásának magvában az angolszáz jogrendszer és alkotmányjogi gondolkodás van, ahol a rule of law, joguralom nem „az állam”-ról mond valamit, nem állít fel viselkedési szabályokat a közhatalommal bírók számára, hanem egyszerűen azt mondja, hogy mindenki alá van vetve a jogszabályoknak és jogi eljárásoknak, még a kormány is.
Ezt a koncepciót mondta „hamis elképzelésnek”, „nem jó útnak” Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, tudtommal egyedül a magukat civilizált demokráciának nevező országokban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.