Szerző: presshelsinki
2019.07.18.
Húsz év alatt több mint 12 millió példányt adtak el belőle Németországban. Külföldön pedig további 1–1,2 milliót. A szerzője igen szép pénzt kaszált vele, különösen úgy, hogy miután 1933-ban hatalomra került, egyetlen peták adót nem fizetett utána. Zavaros, túlírt, a német nyelvet megerőszakoló műről van szó. De nem a stiláris problémák miatt viszolygunk tőle, hanem Adolf Hitlernek és náci pártjának politikai programjától: az eltökélten gyilkos antiszemitizmusától és rasszizmusától, valamint a nemzeti öncélúságnak olyan szélsőséges, túlhajtott céljától, mint a keleti élettér meghódítása, amelynél a szerző más népeket prédának tekint. A förtelmes szerző förtelmes művét érdemes tehát gondosan tanulmányozni. Félni már nem kell tőle.
Adolf Hitler (1889–1945) az elbukott müncheni sörpuccs nyomán került börtönbe. Nem volt túl rossz dolga. Minden kényelemmel berendezhette a landsbergi zárkáját, rá nem vonatkozott az éjszakai villanyoltás, és látogatókat is szabadon fogadhatott. Rajongóját, későbbi személyi titkárát, Rudolf Hesst is itt tartották fogva, akinek fejezetről-fejezetre olvasta fel a készülő művet. (Sven Felix Kellerhoff történész szerint az azonban nem igaz, tehát legenda, hogy Hessnek diktálta volna a könyvet. Maga Hitler pötyögte írógépbe.)
Hitler ekkor már négy éve vezette a pártját, és nagyon elege volt abból, hogy gazdag támogatói adományiból él. Egy sikeres könyv anyagi függetlenséggel kecsegtetett. Egyébként is összegezni akarta nézeteit, ki kívánta dombrítani mártíromságát, meg hát a fogság alatt mi más hasznosat tehetett volna, minthogy ír valamit. A könyvet az NSDAP kiadója, az Eher-Verlag és a pártsajtó már előre beharangozta. Hitler számára rendkívül előnyös szerződést kötött a kiadóval.
A kiadás hosszú hónapokat csúszott, mert némi stiláris igazításra volt szükség. Ilse Pröhlnek, Hess barátnőjének és Josef Stolzing-Cernynek, népi (völkisch) írónak jutott a feladat. A nagy igyekezet ellenére ilyen mondatok maradtak a szövegben: „Itt is csak a sors öklére volt szükség, amely felnyitotta a szememet ezzel a hallatlan népcsalással szemben.” Mivel háromezren már előfizettek a kiadványra – ráadásul a szokásos ár duplájáért –, nem lehetett tovább húzni az időt, a Mein Kampf 1925. július 18-án napvilágot látott tízezer példányban.
Pontosabban a Mein Kampf első kötete, mert a második majd csak két héttel 1926 karácsonya előtt jött ki. Ezt már a kiszabadult Hitler valóban gépírónak diktálta. Ez a kötet tán még nehezebben olvasható, még inkább redundáns, mint az első.
A kétkötetes könyvét tehát Hitler maga írta, a kiadói segítség és munkatársai nem befolyásolták annak tartalmát. Olvasmányai és a korszellem annál inkább. Hitler mindent elkövetett, hogy eltüntesse a nyomokat, kik és mik hatottak gondolkodására. Nem csak valamiféle őseredetiség látszatának fenntartása miatt, hanem azért is, hogy ne lehessen rajta „számon kérni” az olvasottak, a források önkényes értelmezéslét.
Hitler nem volt szisztematikus olvasó, és mint afféle dilettáns kocsmafilozófus mindenből csak azt csipegette ki, amire szüksége volt rögeszméi megtámogatásához. Ezen túl, ha kellett, szándékosan hamisított, és fittyet hányt a logikus érvelés követelményére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.