JÖTT MÉSZÁROS, ÉS RÖGTÖN FIDESZES GENYÓK LETTÜNK

ABCÚG BLOG
Szerző: FŐDI KITTI
2019.07.30.

Maradtak olyan újságírók a kormánykézbe került médiában, akik nem értenek egyet az új politikai iránnyal, egzisztenciális okok miatt mégsem mondtak fel. Az ottragadt újságírók egy része politikailag semleges témákban keres menedéket, de némelyikük feszegetni próbálja a határokat. Tudatosan játszanak arra, hogy kirúgják őket, miközben tisztában vannak vele, hogy ha otthagyják a lapot, képtelenek lesznek elhelyezkedni a beszűkült médiapiacon. Akik végül mégis besokallnak, sokszor pályaelhagyásra kényszerülnek. Így váltak egykori szerkesztők és újságírók turisztikai üzletvezetővé vagy németországi kamionsofőrré.

Az elmúlt években sorra kerültek kormányközelbe valaha független lapok, amiket aztán tavaly decemberben a teljes megyei lappiaccal és több mint 400 másik médiummal együtt a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványban (KESMA) egyesítettek. A tízmilliárdokból felépített, politikai célokra használt médiabirodalom központi irányítására több példát láthattunk már, és bemutattuk azt is, mi motiválja a kormánypárti médiában dolgozó fiatalokat.

A fideszes térfoglalás szorult helyzetbe hozta azokat az újságírókat, szerkesztőket, akik régóta ezeknél az újságoknál dolgoztak. Sokan közülük nem tudtak azonosulni az új politikai irányvonallal, miközben azzal szembesültek, hogy az új feletteseik ellehetetlenítik a munkájukat, még az ártatlannak tűnő témákat sem írhatják meg, a cikkeiket cenzúrázzák vagy egyszerűen nem jelentetik meg.

A régi munkatársak egy részét elbocsátották, másokat viszont meghagytak, akik saját stratégiát alkottak főnökeik kijátszására: a sorok közt próbálnak üzenni az olvasóknak, vagy szándékosan játsszák a hülyét a szerkesztőségi üléseken. Azt mondják, egzisztenciális okokból nem mondanak fel, különösen a vidéki lapok újságírói, akik alig tudnának máshová menni dolgozni. Előttük két lehetőség áll: befogják a szájukat és maradnak, vagy pályát váltanak.

A cikkben többnyire név nélkül mutatunk be olyan újságírókat, szerkesztőket, akik tudják, milyen volt a tulajdonosváltás előtt a munkahelyükön dolgozni, és milyen azóta, hogy kormánykézre kerültek. Hogyan számoltak el a lelkiismeretükkel, ha maradtak, és mihez kezdtek, ha távoztak?

ITT OLVASHATÓ