ITT A NYÁR, A TISZTASÁGI MESZELÉS IDEJE

ÁTLÁTSZÓ / SZOCIO BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.07.04.

A szegregátumok világában a legnagyobb problémát a lakhatási szegénység jelenti. A házak kívül-belül lehangoló állapotban vannak, és a tél – főleg a rossz fűtési lehetőségek miatt egy szobába szoruló népes család – tovább amortizálja a lakótereket.

Ezért a tisztasági meszelés, festés nélkülözhetetlen a nyári időszakban. A korom szemet szúr a Gyermekjólétnek is: gyakran előírják a családoknak, hogy meszeljenek ki, különben baj lesz. Nemcsak azért, mert esztétikailag javít a helyzeten, hanem mert enélkül jönnek a csótányok, poloskák, amit aztán a legyek mellett már az ott lakók sem viselnek el.

Az ágyi poloska kiirtása nagyon keserves munka, többnyire úgy lehet megszabadulni tőle, ha mindent kidobnak. Szerencsére ezzel ritkábban találkoztunk. A csótányról, amíg nem kezdtem ezen a területen dolgozni, lakótelepi albérleti élményeim voltak. Nos, az teljesen más, mint egy szegregátumban. Volt pár sokkoló élményem a plafonon, vagy a sarkokban valóságos felhővé összeálló csótányokról, amelyek sokszor már nem csak éjszaka, hanem nappal is rohamoztak.

Sosem felejtem el, amikor egy ilyen házban az ott lakók mutatták a tarthatlan helyzetet, és tenyérrel ráütöttek a repedezett falra, amire a repedésekből százával özönlöttek ki a rovarok.

Előfordult az is, hogy sorban a szomszédos házakra is átterjedtek, rémes állapotokat okozva egyszerre három-négy házban is. Próbáltunk mindent, de ilyen arányú fertőzéssel, ami a padlásig egy egész házat bevesz, már csak a hivatásos irtó veheti fel a versenyt, többnyire elgázosítással. Ez pedig nem olcsó.

Aztán megküzdöttünk ezzel és persze a rágcsálókkal is, és pontosan láttuk, mennyire fontos a megelőzés. Ehhez pedig a legjobb út tisztasági meszelés.

A pénzügyi tudatosság lassan fejlődő tudás. Pláne, ha valaki az alapszükségleteket sem tudja biztosítani a családjának a hónap végéig. Ezt látva, az adományokból az alapanyagok megvásárlásával próbáltunk segíteni, hogy ez ne legyen gátja a házak belső meszelésének. Aztán jött a következő akadály, amit a problémától távol élők talán a legnehezebben értenek meg: a fogyasztói társadalom hatása, és ami alól a szegénységben élők sem tudják kivonni magukat.

Mert a reklámok ide is elhozzák a csodás, színes, egy felvitellel mindent eltakaró falfestékek üzenetét. Egy idő után be kellett látnunk, hogy hiába küzdünk a sima, egyszerű, fertőtlenítő hatású mészért, az alulmarad az erőteljes, a használat során a kisebb szennyeződéseket is jobban viselő, korszerű falfestékekkel szemben. A lakók a színes festéket szeretnék, ezt látják szépnek, ezt érzik a modern világhoz tartozónak. A fehér, vagy a színezőpasztával pasztellszínűre színezett mész alulmarad. Igazodnunk kellett hát. Nehéz ezt megérteni annak, aki nem látja közelről azt a problémahalmazt, amiben a vágyakozás a jólét 21. századi szimbólumai iránt ugyanolyan, mint más társadalmi csoportokban. Ha az ember segítőként változást akar, akkor ezt is meg kell érteni, és alkalmazkodni hozzá.

A falfestékek és a festőhengerek adományozása lassan elérte hatását. Egyre többen festették ki a szobákat, ami persze együtt járt a bútorok kihordásával, és a nagytakarítással is.

Bár a falak mintásra hengerelése már a múltté, sokan belátták, hogy jobb a mintás fal, és ebben is születtek kreatív megoldások. Jól emlékszem egy családra, ahol a férfi a beszínezett falat úgy díszítette, hogy egy törülközőt befestékezett egy másik színnel, és azt meggyűrve nyomtatott mintát a falra. Az eredmény nagyon szép lett. Máshol az egyik nagylány óriási szíveket festett fel a falra, ami teljesen lenyűgözött.

Az évek során sok fotó készült, nemcsak a festések utáni, hanem előtti állapotokról is. Például amikor a kormos falra karcoltak rajzot a gyerekek, vagy festettek rá virágokat saját elgondolásuk szerint. Emblematikusak ezek a fotók is. Mert egyszerre mutatják a nyomorúságot és a gyermeki alkotóvágyat, amit nyilván erőteljesen fejlesztünk a művészeti iskolában.

Az, hogy hány családnak tudunk festékkel segíteni, mindig a forrásteremtés függvénye. Vannak olyanok, akik ezen a területen próbálnak segíteni, és a nyári adománygyűjtésnek ez fontos területe nálunk.

Ennek is köszönhető, hogy a tíz évvel ezelőtti állapotok a legtöbb családban már nem térnek vissza. Néha előveszem a régi fotókat, és megnézzük a kollégáimmal. Ez megerősíti bennünk az érzést, hogy van értelme.

A probléma megoldása során lassan fejlődő módszertan itt is igazolódik: segíteni alapanyaggal, ha kell szaktudással, tanítással, de sosem helyettük, hanem velük együtt. Nekik kell megtanulni és megcsinálni. Később majd kialakul a feltételek megteremtésének igénye is, ezt több példa is igazolta már. De segíteni kell. Mert ezeket az alapvető – a többségi társadalom számára természetes önfenntartási – tudásokat nem kapták meg sem az iskolarendszertől, sem a családjuktól. Ha azonban segítünk, nekik is, nekünk is jobb lesz majd.

ITT OLVASHATÓ