ITT AZ IDŐ

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZÜDI JÁNOS
2019.07.12.

Minden ellenkező állítás dacára Magyarországra ismét ráköszöntött az elnyomás korszaka. Diktatúrában élünk, akkor is, ha összeül egy testület, amely a parlament névre hallgat. Ez a testület azonban nem több egy lepelnél, annak eltakarására, hogy az országot egyetlen személy irányítja, aki ukázait törvénynek álcázva közli az alattvalókkal. Akinek kételyei lennének, elolvashatja e testület és bizottságai ülésein készült jegyzőkönyveket, amelyekből megállapítható, hogy minden kormányzati beterjesztés vita nélkül, s ha a beterjesztő kéri, kevesebb mint egy nap alatt elfogadásra kerül. Elolvasható az is, hogy minden ellenzéki előterjesztés vita és megtárgyalás nélkül a kukában landolt. Akinek kételyei lennének, gondolja végig, a miniszterelnök-pártelnök által a Sándor-palotába ültetett, köztársasági elnöki címmel felruházottak hány alkalommal tagadták meg az eléjük terjesztett iromány kézjegyükkel történő szentesítését. Akinek kételyei lennének, gondolja végig, hogy a miniszterelnök-pártelnök által kineveztetett, Alkotmánybíróságnak elkeresztelt testület hány alkalommal mondta ki, a kihirdetett ukáz alkalmazhatatlan.

A hatalom immár tizedik éve lábbal tiporja az itt élők emberi méltóságát, alapvető jogait. Rátelepedik életükre. Beleszól ügyes-bajos dolgaikba. Jól tudja, a jövő záloga az ifjúság, s miután övé a jelen és a jövő, jogában áll dönteni az itt született gyermekek sorsáról. Jogában áll kimondani, szegény család gyermekének nem jár a szülői szeretet. Nem segítséget nyújt ezért a gyermek neveltetéshez szükséges körülmények kialakításához, hanem a rossz lakáshelyzetre hivatkozással kiemeli a gyermeket az anyai ölelésből, és „államosítja”. A hatalom úgy gondolja, jogában áll kimondani, szegény család gyermekének nincs joga a tisztességes megélhetéshez, tíz éve nem emeli a családi pótlékot, mivel ez ellentétes a munkaalapú társadalom elvével. A hatalom úgy gondolja, jogában áll kimondani, szegény család gyermekének nincs joga tanulni. Leszállítja a tankötelezettség idejét tizenhat éves korra. Iskola helyett várja a közmunka a fiatalokat. Ezeknél a családoknál eddig tart a családvédelmi akcióterv. Ezek a családok védtelenek. Ki vannak szolgáltatva a hatalomnak. A társadalom peremén tengődnek. Esélyük sincs a felemelkedéshez.

Ez a hatalom magabiztos. Eddig az elesettekbe, a védekezésre képtelenekbe, a szegényekbe, a rokkantakba, a sérültekbe, a fogyatékosokba, a más országból érkező, segítségre szorulókba rúgott bele, ahol csak tudott. Most lépett egyet. A hatalomgyakorlás új vonásaként kiosztott néhány kokit a középosztályhoz tartozók részére is. Érezniük kell, nincs kibúvó. Ennek az államnak valóban első a gyermek. Olyanná, azzá kell válnia, amilyennek a hatalom akarja. Megszületett az új direktíva. A jövőben minden gyermeknek – az eddigi ötéves kor helyett – négyévesen óvodába kell lépnie. A jövőben minden gyermeknek, aki adott év augusztus 31-ig betölti a hatodik életévét, iskolába kell iratkoznia. Nincs többé iskolaérettség. Nincs többé rugalmas iskolakezdés. A jövőben minden gyermeknek be is kell ülnie az iskolapadba. Nincs többé magántanulói jogviszony. A jövőben minden iskolában az állami tananyagot kell oktatni. Nincs többé alternatív iskola. A hatalom kegyes, a tantervtől harminc százalékban el lehet térni.

A szülők válaszúthoz érkeztek. A lehetőségek adottak, belenyugvás a jogtiprásba, vagy harcolni a szülői jogokért: az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata szerint „elsősorban a szülőket illeti meg annak eldöntése, hogy milyen oktatásban kívánják gyermekeiket részesíteni”; a gyermek jogairól szóló egyezmény rögzíti: „A felelősség a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért elsősorban a szülőkre (...) hárul.” Mit tehetnek azok, akik a harcot választják? Választhatják a passzív rezisztenciát, s nem veszik tudomásul a változásokat. Ehhez meg kell győzni az intézményeket, legyenek partnerek. Lehetséges megoldás az aktív tiltakozás, aláírásgyűjtéssel, demonstrációkkal. Ehhez kellene az érintettek egységes fellépése és a társadalom szolidaritása. Hosszadalmas, de elvezethet a megoldáshoz a kötelezettségek alóli mentesítés érdekében indított hatósági eljárás, ezt követően a bírósági jogorvoslat, majd az alkotmánybírósági eljárás minél nagyobb számban történő megindítása, s legvégül az Emberi Jogok Európai Bíróságának megkeresése. Igazán látványos az lenne, ha a tanulók – szüleikkel együtt – szeptember első tanítási napján megállnának az iskola kapuja előtt, s nem lépnének be rajta...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/28. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/28. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)