HOGYAN REKONSTRUÁLJUNK RÓMAI PALOTÁT, ÉS HOGYAN NE?

QUBIT
Szerző: HAVAS ZOLTÁN
2019.07.31.

A dunai Limes világörökségi nevezésével, és az aquincumi helytartói palotával kapcsolatban az elmúlt hónapok eseményei jelentős mértékben fordították a közfigyelmet egy többnyire csak a műemlékesek, régészek és a szakmapolitika kedélyeit borzoló konfliktusra, amely látszólag a szakma hitelesség iránti elkötelezettsége és a látogatók élmény iránti vágya között bontakozott ki.

Az alábbiakban azt szeretném bemutatni, hogy mivel járulhat hozzá a régészet az Óbudai-szigeten található aquincumi helytartói palota, közkeletű nevén a Hadrianus-palota rekonstrukciójához, ideális esetben hogyan működik egy elvi rekonstrukciót eredményező munkafolyamat, és milyen módokon szolgálhatja az elkészült elvi rekonstrukció a látogatói élményt, az ismeretszerzést. A folyamatot szándékosan elvi, logikai felépítésben mutatom be, és nem abban a formában, ahogy a valóságban több, de korántsem összes eleme megvalósulhatott.

Mielőtt felépülne

Ahhoz, hogy a látogatókkal megoszthassuk, általuk megélhetővé tegyük mindazt, ami egy római kori épületből ma nem látható, vagy esetleg örökre elveszett, az első lépés mindenképpen az, hogy összegezzük a megszerzett ismereteinket, adatainkat, és vizuálisan is megformáljuk, modellezzük azokat. Ennek a munkafázisnak az adattartalma teljes egészében régészeti forrásokra épül, hiszen a helytartói palotáról nincsenek korabeli ábrázolások vagy leírások. Az alapok gondos lefektetése önmagában is hatalmas munka, mivel a lelőhely történetéből fakadóan a régészeti információk 1835-től napjainkig keletkeztek, gyűltek össze, majd szórványos természetükből fakadóan a legkülönfélébb adattárak, levéltárak, és múzeumi gyűjtemények polcain várták, hogy összekapcsolódva újra értelmet nyerjenek...

ITT OLVASHATÓ