GYILKOS SZOMSZÉDOK – ZOLTÁN GÁBOR: TOVÁBB ÉL A 20. SZÁZADI MÚLT

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SÁNDOR ZSUZSANNA
2019.07.19.

Két éve jelent meg Zoltán Gábor rendező, író Orgia című könyve, és nagy vihart kavart. A XII. kerületben élő szerző helytörténeti kutatásokba kezdett, hogy feltárja a környék nyilas múltját. Szálasiék hatalomátvétele után ugyanis itt működött a legnagyobb nyilasközpont, itt volt a legerősebb nyilasszervezet, és a legkegyetlenebb tömeggyilkosságokat is itt követték el. Az író eredeti dokumentumok alapján írta meg a korszakról regényét, amely provokatívan őszinte szembenézés a múlttal. Nemrég jelent meg a folytatás, a Szomszéd című esszékötet, amelyben az író új dokumentumokat tár a nyilvánosság elé, és arról is ír, miért kezdett bele az Orgiába és milyen volt a könyv fogadtatása. Úgy véli, a 20. századi tragikus múlt nem zárult le, a jelenünkben tovább él.

– Az Orgia nagy szakmai és sajtóvisszhangot kapott. A siker mennyire változtatta meg írói életét?

– Előző könyveim pár száz, ezer példányban fogytak, ahhoz képest az Orgiát már kétszer újranyomták. Nekem ez nagyon nagy dolog. Megtisztelő, hogy történészek is felfigyeltek a regényre, recenziót írtak róla, és meglepett, hogy írótársaim közül is többen milyen szeretettel fordultak hozzám. De persze akadtak kritikus hangok is.

– Említette, hogy egyetlen külföldi kiadó sem vállalta az Orgia megjelentetését.

– Pedig komoly erők mozdultak meg azért, hogy máshol is kiadják. Megkeresett egy magyar származású üzletember, aki évekig élt Kanadában. A regény egyik fejezetét angolra fordíttatta, Kanadában eljuttatta kiadókhoz is, de nem járt sikerrel. Amerikában, Németországban is hiába próbálkoztunk. Egy részlet lengyelül megjelent egy varsói irodalmi lapban, de a teljes kötet iránt nem volt fogadókészség. Igazából nem tudom, mi lehet az elutasítások oka.

– Az Orgia és a most boltokba kerülő esszéregény, a Szomszéd is kíméletlen őszinteséggel szembesítenek a nyilasok rémtetteivel. Arra is választ keresnek, miként lehetséges, hogy a gyűlölet és az aljasság ilyen mélyen megfertőz egy társadalmat, és a polgárait kegyetlengyilkosokká teszi. Nem könnyen befogadható témák. Ön eredeti dokumentumok alapján tárta fel a XII. kerület nyilas történelmét. Nyilván azért, hogy elkezdődhessen egy párbeszéd a múltról.

– Nem voltak ilyen szándékaim. A kutatómunkámat 2010-ben kezdtem el, az után, hogy az Orbán-kormány hatalomra került, és engem mint „szélsőségesen liberális” elemet kirúgtak a munkahelyemről, a Magyar Rádióból. Úgy húsz évig voltam az irodalmi osztály szerkesztő-rendezője. Munkanélküli lettem, és közben láttam, ahogy az Orbán-kormány lebontja a jogállamot, és napról napra erősödik a szélsőjobb. Amikor az Orgiába fogtam, már elveszítettem minden reményemet és kapcsolatomat ezzel a társadalommal. Úgy írtam meg a könyvet, mint amikor az ember magában beszél. Elvárásaim nem voltak, viszont senkitől sem zárkóztam el, aki a regényem kapcsán megkeresett.

– Kik keresték meg?

– Például egy amatőr dokumentumfilmes páros arra kért, vegyek részt a munkájukban. Filmjükben a hazai egyházakat akarták szembesíteni történelmi felelősségükkel és azzal, hogy milyen szerepük volt a nyilasrémuralom idején. Nem vállaltam, mert úgy gondolom, a felelősség össztársadalmi ügy, nem érdemes kiragadni az egyházakat, és rajtuk számon kérni a múltat. Itt, a XII. kerületben sok helyen ugyanabban a házban, egymás szomszédságában éltek a nyilasok és majdani áldozataik. Gyakran a szomszédok jelentették fel egymást, és tudniuk kellett arról, hogy kit mikor hurcoltak el Szálasi pribékjei. Tudniuk kellett a tömeggyilkosságokról is, de erről a háború után sem beszéltek. Az Orgia megjelenése után azonban több egykori áldozat leszármazottja megkeresett, hogy elmondják a történeteiket, és kérdezhessenek...

ITT OLVASHATÓ