Szerző: KORNAI JÁNOS
2019.07.19.
Mi, Kínával foglalkozó nyugati értelmiségiek – talán néhány kivételtől eltekintve – magunk is korunk Frankensteinjei vagyunk. Már azzal is erkölcsi felelősség hárul sokunkra, hogy nem tiltakoztunk a rém feltámasztása ellen. Ám van, akinek felelőssége ennél sokkal nagyobb, mert aktív tanácsadói szerepet vállalt. Magamat ide sorolom. Könyvemet, a Hiányt saját tankönyvüknek tekintették a kínai reformerek.
Kína mai vezetői nyíltan bejelentették: nem elégszenek meg azzal, hogy országuk egy többközpontú világ egyik vezető hatalma legyen. Céljuk az, hogy az ő országuk váljék a földteke hegemón vezetőjévé. Ezt persze nem úgy képzelik, hogy minden országban kínai katonák állomásozzanak. Országonként változna a dominancia eszköztára, mint egykor a Brit Birodalomban. Lenne olyan ország, amelyet a szó szoros értelemben katonailag megszállnának. Másutt elegendő, ha a kínai kívánságoknak engedelmeskedő kormányzat jön létre.
Kínán belül dermesztő változások mennek végbe. Deng, az előző fázis vezéralakja az általa kialakított retorikát használta. Sohasem beszélt volna arról, hogy feladják a kommunista rendszert, és helyette felépítenének egy kapitalistát. Megkerülte a kérdést. „Mindegy, hogy a macska fekete-e vagy fehér. A lényeg az, hogy megfogja az egeret.” Kína mai vezetője, Hszi radikálisan szakított Deng megközelítésével. Nem mindegy! Kínának vissza kell térnie a klasszikus kommunista rendszerhez. A zászlón ezek a nevek sorakoznak: Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Mao Ce-tung és Hszi. Sztálin és Mao – igen! Deng – nem! De a még élő és uralkodó Hszi igen!
Nemcsak a személyi kultusznak a zászlóra írott formája emlékeztet a sztálini időkre, hanem a működési mechanizmusa is. Deng évtizedeken át a legfőbb vezető volt – de ez nem volt kodifikálva a jogrendszerben. Az új diktátor nem elégszik meg ezzel. Új törvényt hozatott, amely lehetővé teszi, hogy a Kínai Népköztársaság elnöke halála napjáig elnök maradjon. A világsajtóban megjelentek képek (és kínai oldalról nem hallatszott tiltakozás), amelyeken Hszit a kínai császárok hagyományos öltözékében ábrázolták.
Hszi újraformálja és a hatalom fő birtokosává teszi a kommunista pártot. Minden nagyobb szervezetben és vállalatnál kommunista pártszervezetet kell létrehozni, amely független a szervezet vagy vállalat vezetőjétől. Nem egyszerűen független, hanem bizonyos jogkörökben fölé van rendelve. Akik valaha tanulmányozták, visszaemlékezhetnek a párt által kijelölt komiszár és a tábornok által kinevezett katonai parancsnok viszonyára az 1917-es orosz forradalmat követő polgárháborús években. A komiszár félreállíthatta a parancsnokot, ha elégedetlen volt vele.
Nem hajtottak végre tömeges renacionalizálást. A termelés jelentős része még mindig nem állami (angolul: non-state) vállalkozásokban zajlik. De a vállalati szférában is működik az imént leírt pártellenőrzés; vita esetén a párttitkáré a perdöntő szó.
Folynak a koncepciós perek, a jelenkor kínai karakterisztikumaival. Bárki bíróság elé állítható korrupció címen. Vagy azért, mert valóban korrupt, vagy mert ráfogható a korrupció vádja. Újra kínozzák a foglyokat. Miközben a Deng-korszakban nemigen alkalmaztak halálbüntetést, hanem ahhoz képest enyhébb büntetéseket választottak, például az életfogytiglani házi őrizetet (különösen bukott vezetőkkel szemben), most újra gyakorivá vált a halálbüntetés.
Hála az internetnek, a központi kormánynak nem sikerült száz százalékig elfojtania a szólás- és sajtószabadságot. Még élnek a Deng-korszak olyan vívmányai, hogy kisebb magántársaságban folyhat politikai diskurzus, de sűrűbb a tiltások rácsozata, erősödik a kritikai hang kockázata.
Az az ország, amelyik a rémisztő múlt, a kommunista rendszer jelenkori megtestesülése, előbb vagy utóbb a világ hegemón urává válik? Félelmetes kilátás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.