„EZ EL LETT FUSERÁLVA” - INTERJÚ JOHN KOMLOS GAZDASÁGTÖRTÉNÉSSZEL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: VÁRKONYI BENEDEK
2019.07.12.

Gazdaságtörténészként dolgozott, de ezt a tudományt szerinte nem nagyon becsülték Amerikában. Ezért ment hosszú időre Németországba. A gazdaságot nem számok halmazaként látja, hanem inkább olyan világfolyamként, amely hatással van az emberi élet minden területére, a hosszára, sőt az ember magasságára is. Ma Amerikában élő nyugdíjas, de le nem venné a szemét az ottani gazdaságról, amely „még sok problémát fog okozni az emberiségnek”. Nemrégiben a Magyar Tudományos Akadémián előadást tartott A trumpizmus diadalának gazdaságtörténete címmel. Vérbeli pesszimista, bár a szavaiból az derül ki, hogy erre alapos oka van, talán azért, mert átlátja a világot.

– Ön a tudományában meglepő elmélettel jött elő: a közgazdaságtant összekapcsolta a humánbiológiával. Vagyis azt mondja, ne csak a GDP adataival és ne csak számokkal mérjük az emberek életminőségét, hanem az egészségi állapotukkal vagy a testmagaságukkal is. Ebben egy Nobel-díjas tudós, Robert Fogel volt hatással önre. Mennyire tartja ezt tudományos megközelítésnek, és mennyire mutatja ez jobban az emberek helyzetét, mint a számok?

– Nagyon jelentősek ezek az adatok. Nem az egyedüliek vagy a legfontosabbak, de sokat mond az élet hosszúsága, az, hogyan érzed magad, vagy mennyire vagy boldog egy egytől tízig terjedő skálán mérve, és ezek hogyan változnak. Komoly felmérések vannak erről. Az anyagi-pénzbeli mutatók nem tükrözik eléggé, hogyan érzik magukat az emberek a társadalomban. Ezen keresztül jutottam el oda, hogy azt állítom, a kapitalizmusnak „emberarcúnak” kellene lennie. A kapitalizmusnak sokféle arca van, és ezt nem csak a pénzben lehet megjeleníteni.

– Hogyan talált erre a szokatlan útra?

– A tanulmányaimon keresztül rájöttem arra, ahhoz, hogy megértsük az emberi élet minőségét, sokdimenziós mutatókra van szükség, nem elégséges az átlagjövedelem. Fontos a társadalmi kohézió is, és általában az, hogyan érzik magukat az emberek. A kifejezést egyébként Dubčektől vettem át.

– Az „emberarcú szocializmus” kifejezésben volt egy kis irónia. Az emberarcú kapitalizmust is ilyen ironikusan használja?

– Igen, de itt is azt jelenti, hogy az emberek a fontosak, nem a rendszer, nem az anyagi gondolkodás, nem az ideológia. Az a fontos, hogyan érzik magukat a gazdaságban, a társadalomban. Itt életminőségről van szó.

– Azt írja az egyik tanulmányában, hogy amikor az igazságos társadalmat keressük, akkor John Rawlsnak, a neves filozófusnak a meghatározását követi, aki azt mondja: az igazságos társadalomban mindegy, hogy az ember milyen csoportba születik, mert egyikben sem éri nagyobb hátrány, mint a másikban. Létezik a valóságban ilyen igazságos társadalom, vagy ez csak ábránd?

– Ez ideál, de ehhez kellene közelíteni. Vannak olyan társadalmak (például a skandináv államok), amelyek közelebb jutnak ehhez az ideálhoz, mint mások. Nem arról van szó, hogy mindjárt el is érjük. Rawls szerint az az igazságos társadalom, amelybe anélkül mernénk belépni, hogy a tulajdonságainkat előre tudnánk. Tehát nem tudjuk, milyen a bőrszínünk, vagy milyen okosak leszünk. A diákjaimtól sokszor megkérdeztem, mernének-e így, véletlenszerűen belépni az amerikai társadalomba, és nagyon nagy többségben nemmel válaszoltak, és csak néhányan igennel. Ezek szerint ez tehát nem igazságos társadalom.

– Az „emberarcú” vagy „létezett” szocializmussal az volt a baj, hogy az elv idegen volt az emberi természettől, vagyis egyszerűen nem működött a gyakorlatban. Az emberi természetnek – úgy látszik – a kapitalizmus felel meg, az pedig szeret burjánzani. Az az igazságos társadalom, amelyről mi most beszélünk, nem ellenkezik az emberi természettel?

– Ezzel nem értek egyet. Az emberi természet nem annyira kapzsi. A kapitalizmus teszi kapzsibbakká az embereket, mint amennyire kellene, vagy mint amennyire eredetileg voltak.

– Igen, de abból a tanulmányból, amelyet az Akadémián előadott, ennek az ellenkezője derül ki. Ha valaki megszerez egymilliárd dollárt, akkor még egy kell neki. Miért nincs az emberekben önmérséklet?

– Mert ilyenné teszi őket a társadalom. Nem így születünk, úgy növünk fel, hogy közben ilyenné leszünk. Például a sok reklámtól, az állandó hecceléstől, hogy egyre többet fogyasszunk.

– Nem lehet ezt valahogyan megfékezni vagy szabályozni?

– De lehet, például a reklámrendszeren keresztül, hogy az milyen, mennyit reklámot enged és hogyan. A nagy multinacionális cégeknek az a dolguk, hogy minél többet adjanak el az embereknek, és ezen keresztül befolyásolják őket, a születéstől a csecsemőket, a gyerekeket, a felnőtteket. Ezáltal akarunk állandóan többet. Nem ilyenek voltunk száz vagy kétszáz évvel ezelőtt, sokkal jobban tudtunk megtartóztatni magunkat...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/28. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/28. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)