ÉS NE VÍGY ENGEM A KÍSÉRTÉSBE

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: Mogorva
2019.07.25.

...Mostanra Európa leírt minket, és ezt magunknak, mindannyiunknak köszönhetjük: annak a botswanai mennyiségű embernek, akik éltetik a maffiát, meg annak az ugyanannyi balfasznak, akik fintorogva szagolgatják közben egymást, na meg annak a kábé ugyanannyi ökörnek, akik szerint nem kell foglalkozni az egésszel. De még egyszer mondom: Európa leírt minket, a maffiánk ejnyebejnyés belügy, piac van és gazdaság, azt meg biztosítjuk nekik. A Világ ugyanígy írt le minket, szép nagy szövetségek tagjai vagyunk, onnan nézve legalább nem a tagságon kívül vagyunk, és ennyi. Mi meg néha cifrázva írunk le ezt-azt, nabazmeg, majd az igényesebbek megírják irodalomtörténeti minőségben azt a keserűséget és haragot, ami a dógozóból rondán szakadt ki.

“Jöjjön, Dezső úr, főzök tojásos tésztát, nem érdemli ugyan meg, de adok magának is. Remeg a keze? Legalább a spaklit fogná meg ilyenkor, simán felszedhette volna a cementlapra szétszórt, leszáradt maltert… Jóvan, menjünk már, csak jöjjön. Együnk, közben elmesélem, hogyan szopatják a tűzoltókat. Ne nézzen így rám, ne nézzen, így írták a’újságba’…”

Egy dolgot azért hozzátennék a nagy egészhez. Sok szó esik az országos tüntetés nevű varázslatról, a “meddigtűrjük”-ről stb., amiknek én különösebb realitását nem látom, de attól elképzelni még el tudom. Nos, ha az idők múlásával lesz itt ilyen tömegeket mozgató népharag, akkor tessenek nekem elhinni, hogy nagy eséllyel még verset sem szavalnánk közben, és bizony otthon maradna mind a vágott, mind a szóvirág. Inter arma silent Musae. Ez egy nagyon fontos mondás azt illetően, hogy komolyan tisztában van-e mindenki azzal, miben reménykedik néha. Nekem azért vannak kétségeim.

ITT OLVASHATÓ