Szerző: ÉS
2019.07.12
P U B L I C I S Z T I K A
Váncsa István: Nix ugribugri
Sorra rúgják ki a dolgozókat a Nemzeti Táncszínházból, olvastuk a múlt hét második felében különféle netes oldalakon, azért rúgják ki őket, mert a hatalmi gépezet fogaskerekei közé apró homokszem került. A homokszem amúgy maga a Táncszínház, ami pech, mármint a Táncszínháznak és főképp a kirúgandó ügyelőknek, világosítóknak, díszítőknek, akik rosszkor vannak rossz helyen. Hogy rajtuk kívül még további csaknem tízmillió magyar van rosszkor és rossz helyen, az őket nem teszi boldogabbá. A színházat egyébként az Orbán-kormány alapította még az előző országlása idején, az Orbán-kormány adta neki lakhelyül a Várszínházat, onnan az Orbán-kormány hajította ki, és ugyancsak az Orbán-kormány szállásolta el egy hipermodern új épületben, amelynek a bérleti díját a színház nem képes és nem is lehet képes kifizetni, vagyis öles léptekkel halad a csőd felé. Nix ugribugri, hogy egy klasszikust idézzünk e helyt. A Táncszínház amúgy az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartozik, a tőle legalább évi ötszázmilliós bérleti díjat követelő Millenáris Kht. pedig a miniszterelnökség alá, vagyis most a kormány egyik alárendeltje belezi ki a másikat, van ilyen. A politikus nem miniatúrákkal bíbelődik, hanem hegyeket mozgat, a magyar politikus meg pláne, égitesteket, sőt galaxisokat, járulékos veszteség nélkül az ilyesmi aligha megy.
Lipovecz Iván: Macron pókerjátszmája
Macron és Orbán nyírtak ki engem – panaszolta tele a német sajtót Manfred Weber, akinél színtelenebb és súlytalanabb csúcsjelöltet aligha választhatott volna magának az Európai Néppárt. Ám bármilyen hangzatos is a vád, csak részben helytálló. A francia elnök számára a bajor politikus valóban elfogadhatatlan volt – de ugyanígy bármely más csúcsjelölt is az lett volna. Macron ugyanis elvből vitatta ennek a szisztémának a jogosultságát: szerinte egyrészt sehol sincs lefektetve az EU dokumentumaiban, másrészt csak akkor lenne hiteles, ha az EP-választásokon határokon átnyúló listákra lehetett volna szavazni.
Mészáros Sándor: „Súlyos könnyedség”
Kovács András Ferenc 60
Hegyi Gyula: A béke követe?
Balázs Péter: Európa győztesei
Lakatos Júlia: Melyik út vezet Nyugat felé?
A pozitív integráció
Nemrég egy külföldi konferencián, amelyre az Európai Unió minden szegletéből hívtak szakértőket, amolyan bemelegítésképp arra kérték a résztvevőket, kis matricával jelezzék, hova tartozónak vallják magukat. Észak, dél, nyugat vagy épp kelet? Az első látásra ártalmatlan feladat pillanatokon belül a Csinibabából is ismerős mélyfilozófiai kérdések tömkelegét vetette fel. Hiába omlott le a vasfüggöny, a „Helsinki az már Nyugat?” jellegű elmékedés még ma is érvényes, és nem csak Kelet-Európában. Annyiféleképpen lehet ugyanis viszonyulni ehhez a kérdéshez.
Magyar László András: Magyarország és Hungaria
Kovács Zoltán: Alig kezelhető
Felcsuti Péter: Globális felmelegedés
Bizonyosságok és bizonytalanságok
Szemben azokkal, akik a gazdasági növekedés/fogyasztás megállítása mellett kardoskodnak, mások éppen a növekedés/fogyasztás elhúzódó leállása (secular stagnation) miatt aggódnak. Aggodalmaik oka, hogy a legutóbbi technikai forradalom (digitalizáció) nem fejti ki azt a húzóhatást a gazdaság és a termelékenység növekedésére, amit a korábbiak (gőz, vasút, robbanómotor, műanyagok) igen.
Szüdi János: Itt az idő
Marosán György: Veszélyzónába érkeztünk!
Még a 70-es évek végén – az OMFB munkatársaként – beszámolót hallgattam meg a harrisburgi reaktorbalesetről. Mint egykor a KFKI atomreaktoránál dolgozó fizikus, meghökkenve szembesültem a reaktort irányító, magasan képzett szakemberek tanácstalanságával. Fogalmuk sem volt a valóságos helyzetről, a zavarok okairól, és csak a véletlen szerencsén múlt, hogy elkerülték a súlyosabb katasztrófát. Hasonló problémák – „megspékelve” egy slampos társadalom viselkedési kultúrájával – Csernobil esetében már súlyos katasztrófához vezettek.
Huszár Ágnes: Nem tudomány, mítoszgyártás
Molnár Erzsébet: Gazdagság
V I S S Z H A N G
Földi Bence: Párhuzamos folyamatok
Szilasi György: Ideák
Haskó László: A tudomány nélküli állam
TGM: Aleksandar Tišma
P Á R A T L A N
-átkai: CIRKUSZNEMZET
trepljov: ÖLELÉSRE VÁRVA
-iar-: HAZAFI, FÜGGETLENSÉG
-kunc-: KÖLCSÖN
Róna György: KETTŐS MÉRCE
A. G. úr: KACSA VAGY LIBA?
-sko: ELMEGY
(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.