AZ OROSZOK MÁR NEM CSAK A SPEIZBAN....

HUPPA
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2019.07.11. 

Mi is többször foglalkoztunk már ezeken a hasábokon azzal a problémával, hogy az orosz titkosszolgálatok a hétköznapok, a napi politika szintjére emelték a titkos operatív akciókat, a hírszerzési piszkos trükköket. Lényegében nyíltan, vagy alig leplezetten avatkoznak be más országok belügyeibe. Lassanként már a választások befolyásolása is hétköznapi, bevett gyakorlattá válik. Ilyenkor persze mindenki rögtön az amerikaiakra és Trumpra gondol. A hitetlen Tamások meg akik nem akarják figyelembe venni a tényeket, vagy jobban szeretik, ha nem zavarják őket ilyen hülyeségekkel, tüstént készen állnak a válasszal: és a Mueller-jelentés?! Az sem tárt fel semmi ilyesmit!

Az a helyzet, hogy a Mueller-jelentést annak készítőin és az igazságügyi minisztérium néhány tótumfaktumán kívül még senki sem látta a maga egészében. A demokrata párti szenátorok és képviselők pedig mindeddig nem tudták elérni, hogy az illetékes bizottság meghallgassa a jelentés készítőit. A kiszivárgott hírek azonban arról szólnak, hogy Mr. Robert S. Mueller III. éppen nem azzal zárta le a vizsgálatot, hogy minden a lehető legnagyobb rendben lett volna… Az ilyen tendenciózus beállítások ellen a leghatározottabban tiltakozott. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy meg fog még azzal a jelentéssel ismerkedni az amerikai közvélemény, csak kerüljünk kicsit közelebb a választások időszakához. Mindegy. Ez legyen Trump és az amerikaiak dolga. Az ő illetékeseik, hírszerző és elhárító tisztjeik, minden politikai ködösítés dacára nyilván tudják, hogy mi a dolguk. S ha tudják – teszik.

Tudták ezt Európában a franciák is, amikor náluk voltak napirenden a választások, meg is tették a szükséges intézkedéseket, lett is foganatja. A titkosszolgálatok természetéből fakadóan ugyanis, ha egy gyanú felmerül, akkor ott nincs helye-joga-lehetősége bárkinek elnézőnek lennie. Addig kell menni a nyomon, amíg el nem kapják és ki nem lövik a vadat. Az oroszok pedig, bár mesterei a szakmának, néha elég nagy barmokkal is kénytelenek együtt dolgozni (már elnézést kérek a kifejezésért). Mindenki gondoljon nyugodtan arra, akire csak akar. Már közhely, hogy az orosz politikai elit nem hajlandó megbocsátani a második világháború utáni kialakult rend felbomlását, befolyási övezeteinek és így világpolitikai tényezőként játszott szerepének elvesztését. Ráadásul ez a Szovjetunió felbomlásához, vagyis a tagköztársaságok elvesztéséhez is vezetett, s ezek a tagköztársaságok ma a fejlettebb nyugati társadalmakkal kötendő szövetségek felé ácsingóznak. Ezzel a birodalom tovább gyengül, a gazdasági és politikai ellenfél viszont folyamatosan erősödik.

Ez tarthatatlan és megbocsáthatatlan. Az új orosz nagyhatalmi doktrína azt a célt tűzte tehát maga elé, hogy belülről bomlassza a mindeddig viszonylag stabil európai és amerikai rendszereket. Ehhez pedig belső szövetségesekre volt szüksége. A szövetségest legkönnyebben a hataloméhes, ám szélsőségessége miatt szoros pórázon tartott szélsőjobb/szélsőbal megvásárlásával lehet megnyerni. A szélsőséges politikusoknak ugyanis határozott célja a status quo megváltoztatása: megdönteni a fennálló kormányt és a végletekig gyengíteni a meglévő szövetségi politikákat, leginkább az Európai Unióhoz és a NATO-hoz fűződő kapcsolatokat.

A titkosszolgálatok nagy csatája ez, ami mostanában már nem csak a színfalak mögött zajlik. Megjegyzem, megítélésem szerint helyesen tette, aki úgy döntött, hogy az ügyeket ki kell vinni a nyilvánosság elé...

ITT OLVASHATÓ