ÁLLAMFÉRFI-KERESŐ – ROMSICS IGNÁC: HOSSZÚ TÁVON MINDIG A TÖRTÉNÉSZEK TÖRTÉNELME DIADALMASKODIK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2019.07.12.

Bethlen István alakja köré nem épült és jelenleg sem épül kultusz: a mai baloldalnak minden bizonnyal túlságosan konzervatív, a jobboldalnak pedig túlontúl liberális – mondja a 168 Órának Romsics Ignác történész, akivel annak apropóján beszélgettünk, hogy az idén sokadszorra adták ki a Bethlen Istvánról még 1989-ben írt – új momentumokkal kiegészített – monográfiáját. Nem szereti az államférfi kifejezést, provokációnknak engedve mégis beszél arról, vajon annak tartja-e Bethlent, illetve Kádárt. Ahhoz, hogy a társadalomban konszenzus alakuljon ki Tiszáról, Bethlenről, Horthyról vagy Kádárról, szerinte hosszú időre van szükség, ami csak azzal rövidíthető le, ha a történetírás, az iskolai oktatás és az állami emlékezetpolitika szinkronban vannak egymással.

- Évtizedek óta foglalkoztatja Bethlen István alakja. Van, amit ma másképp lát vele kapcsolatban, mint az elején?

- Nincs. Csak ahhoz képest változott meg a véleményem, amit a kutatásaim megkezdése előtt gondoltam róla. Mielőtt történészként elkezdtem vele foglalkozni, egy idealisztikus kép élt bennem, azt gondoltam, hogy Bethlen tévedhetetlen volt. A portréjának elkészítése során jöttem rá, hogy számos elképzelése, törekvése irreálisnak bizonyult. Trianon revíziójának kérdésében például nem valósultak meg az elképzelései.

- Nyilvánvaló, hogy Bethlen alakja közel áll önhöz. De miért?

- Sem paraszti származásomból, sem a plebejus eszmék által meghatározott szocializációmból nem következett, hogy éveken át egy 20. századi konzervatív-nacionalista „nagyúr” életével és politikájával foglalkozzam. Ránki Györgytől, az MTA Történettudományi Intézetének akkori meghatározó vezetőjétől kaptam a feladatot 1979-ben. Az történt, hogy második könyvem (Ellenforradalom és konszolidáció. A Horthy-rendszer első tíz éve) szemlélete és néhány megállapítása heves vitát váltott ki a történettudomány akkori fellegvárában. Sokak szemében túl rózsásnak tűnt a kép, amit festettem. Mivel e tíz év kulcsfigurája Bethlen volt, Ránki számára adódott a folytatás. Azt javasolta, szánjak rá néhány évet, és vizsgáljam meg alaposan, ki is volt ez a Bethlen, mit akart, mi sikerült neki, és mi nem. Okos tanács volt, a mintegy tízéves kutatómunkából nagyon sokat tanultam.

- Egyetért azzal, hogy Bethlen megítélésének változásában kiemelkedő szerepet játszott az ön munkássága?

- A hetvenes évek végén, amikor elkezdtem Bethlennel és korával foglalkozni, még erősen kísértett Andics Erzsébetnek, Nemes Dezsőnek és társaiknak az ötvenes években kialakított kommunista emlékezetpolitikai álláspontja. E szerint 1919-től 1945-ig folyamatosan fasizmus volt Magyarországon, és a rendszer vezető politikusai fasiszták voltak. Ránki György és kollégái a hatvanas évek végétől kezdődően ezt a tudományos szempontból komolytalan nézetet jelentős mértékben árnyalták. Ám annak kimondása, hogy a Horthy-rendszer és különösen az 1921 és 1931 közötti Bethlen-korszak nem tekinthető fasisztának, még a hetvenes évek második és a nyolcvanas évek első felében is újdonságnak számított. Az előbb említett, 1978–79-ben íródott, de csak 1982-ben megjelent könyvemben képviselt álláspontommal az egyike voltam ezeknek az újítóknak. Akkor is úgy gondoltam, hogy az 1920 és 1944 közötti Horthy-rendszer „korlátozott polgári parlamentarizmus”, illetve a korban és térségünkben tipikus autoriter rendszerek egyike volt. Ezt a véleményemet, amely megfelelt és ma is megfelel a nemzetközi történetírás álláspontjának, korántsem fogadta el mindenki. Berecz János például, aki akkor az MSZMP KB ideológiai titkára volt, az állampárt elméleti lapjában (Társadalmi Szemle) még 1986-ban is azt bizonygatta, hogy „a Horthy-rendszer fasisztoid jellege”, illetve „hol nyíltabb, hol burkoltabb diktatúrája” ténykérdés, amelyről nem is érdemes vitatkozni. Ebben a megközelítésben természetesen Bethlen is a fasiszta, félfasiszta politikusok gyűjtőtáborába került. Akadtak tollforgatók, akik még ezzel sem elégedtek meg, hanem „vakmerő és gátlástalan tolvajként” jellemezve emberként is sárba próbálták rántani. Az állampárt uralma azonban ekkor már olyan ingatag lábakon állt, hogy kis túlzással mindent és mindennek az ellenkezőjét le lehetett írni. Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy ezekkel a munkáimmal döntő mértékben járultam hozzá egy hitelesebb Bethlen-kép megalkotásához. Kultusz mindazonáltal nem épült köré, és ma sem épül. A mai baloldalnak minden bizonnyal túlságosan konzervatív, a jobboldalnak pedig túlontúl liberális....

ITT OLVASHATÓ