A MI CSERNOBILUNK

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: HARGITAI MIKLÓS: 
2019.07.07.

Életre szóló élmény a HBO Csernobil sorozata. Nem teszi nyugodtabbá az álmot – sőt –, de annak ellenére, hogy 33 évvel ezelőtti eseményeket dolgoz föl, mai dilemmákat is segít eldönteni.

Aki végignézi, két konklúziót szinte bizonyosan megfogalmaz magában. 1. Bűnös felelőtlenség ilyen embertelen technológiát energiatermelésre használni, ha van más választás (aki eddig a felismerésig nem jut el, az valószínűleg átaludta az ötször egy órát). 2. Nem lehet olyan rendszerben élni (nem maradhat tartósan életképes az a rendszer), ahol a rendszer működésének logikájából adódóan ilyesmi megtörténhet. Utóbbit a Szovjetunió története visszaigazolja; az utolsó pártfőtitkár maga mondta ki, hogy a birodalom összeomlásához hozzájárult a csernobili katasztrófa.

Párhuzamok

A látszat az, hogy a két pont közül „csak” az első releváns Magyarország szempontjából: a politikai elitünk épp egy referenciák nélküli, az EU-ban még sehol nem működő, az európai biztonsági szabványoknak nem megfelelő (ebből adódóan engedélyezésre alkalmas tervekkel sem rendelkező) orosz atomerőmű-prototípus fölépítésén fáradozik, amiről semmivel sem tudunk ma többet, mint a csernobili reaktorokról az 1986-os robbanás előtt. De sajnos van más, talán az előbbinél riasztóbb párhuzam is. 

A filmből kiderül, hogy a csernobili erőmű azért került bajba, mert egy olyan biztonsági tesztet végeztek el a végül felrobban reaktorban, amelyet még soha nem próbáltak ki, hiányzott hozzá a megfelelő szaktudás. A robbanás után tetőzött a vállalati, a hatósági és az állami inkompetencia: az illetékesek közül senki nem tudta, hogy mi a teendő, az igyekezet nem a károk mérséklésére, hanem a botrány elleplezésére és a felelősség alóli kibújásra irányult, ami jelentősen növelte a bajt. A szembenézés helyett pedig a titkolózás, a félretájékoztatás és a máig tartó indoktrináció következett: még ahhoz is az egyik vezető kutató demonstratív öngyilkossága kellett, hogy a szovjet állam hajlandó legyen lépéseket tenni az országban működő további „Csernobil-típusú”, ugyanolyan balesetekkel fenyegető atomerőművek átalakítása érdekében. 2019-ben sem tudhatjuk pontosan, hányan haltak meg a tragédia következtében és mekkora az okozott kár. A tényleges hatásokat még mindig jóval kisebbnek próbálják beállítani a valóságosnál. 

1986, Szovjetunió, pártállam, düledező diktatúra – elmúlt, és vele a veszély is. Tényleg elmúlt?

ITT OLVASHATÓ