Szerző: KENESEI ISTVÁN
2019.07.19.
Az MTA kutatóhálózatát (KH) elkobzó törvény július 2-i megszavazása, majd a köztársasági elnöki aláírás után azt hinnénk, lecsendesültek a hullámok. Ha megbántva is, a KH 5000 és az MTA alól kiszervezett titkárságrész kb. 70 dolgozója sebeit nyalogatva vár vagy készül a bekövetkező változásokra, az MTA vezetése pedig áttekinti, hogy az új helyzetben a „tudósklubbá” redukált szervezet miképpen tudja a beleegyezése nélkül rátestált új, illetve maradék feladatokat elvégezni. Hát nem. A kutatók forronganak, hogy nem akarják elhagyni a tekintélyt parancsoló „MTA” címkét a publikációik fejlécéről, a vezetők keresik a KH értékei megmentésének a lehetőségeit, az ITM pedig a máig foghíjas apparátusával kapkodva keres külső segítséget az új szervezet igen rövid határidejű felállításához.
Lovamra patkót senki nem veret
Közben Palkovics egyre mélyebbre ássa magát az állítások, helyesbítések és kiigazítások vermében. Egyik nap a tekintélyes Die Zeit című német napilapnak nyilatkozik, hogy ő csak a német tudományirányítási rendszert vezeti be nálunk, másnap megjelenik az összes német tudományos szervezet vezetőjének (köztük a Palkovics szerint hazánkat jól ismerő Fraunhofer Társaság elnökének) egyenesen Orbán Viktorhoz írt egyértelmű levele arról, hogy a magyar terv semmiképpen sem kvadrál a német gyakorlattal, ráadásul Palkovics hivatkozása az NDK akadémiájának az országegyesítés után bekövetkezett átszervezéséről egyáltalán nem hasonlítható ahhoz, amit az MTA-val művel. Erre Palkovics kiad egy német nyelvű „nyílt levelet”, amelyben elismeri, hogy tényleg nem egészen úgy van, ahogy korábban mondta, ám a szándékai tiszták.
A hűséges sajtó is igyekszik segíteni. Azt gondolván, egy év alatt mindent elfeledtünk, képes például ezt kijelenteni a Magyar Hírlap jegyzetírója: „Kétségtelen, hogy az akadémiai szféra olykor (?) támadásként élhette és élte meg a kormányzati törekvést, hiszen az ITM-mel való tárgyalások megkezdésekor meglehetősen rövid idő állt rendelkezésre a kormány elképzeléseinek véleményezésére.”1 Egy 28 milliárdos elvonás ötlete aligha nevezhető elképzelésnek, de tény, hogy az ennek a javaslatnak a véleményezésére adott 54 perc „meglehetősen rövid idő”.
De a miniszter mondott mást is a hazai közönségnek, hiszen már nem kell tartania tőle, hogy a további tárgyalásokon a fejére olvassák állításait: „Nem ígértem ilyet (hogy a kutatóhálózat maradhat az Akadémiánál), hanem azt szögeztem le, hogy a kormánynak nem áll szándékában elvenni a kutatóhálózatot. Az egyetlen célunk, hogy jobban működjön, valamint hogy a teljesítményalapú finanszírozás feltételeit megteremtsük. Egy évvel ezelőtt még azt gondoltuk, hogy ez az MTA‑n belül is megoldható, de ahogy haladtunk előre, a tárgyalási folyamat során mindkét oldalon változtak a vélemények.”2 Ne rágódjunk most azon, hogy az ígéretnek a nyelvfilozófiában alaposan feldolgozott fogalmába beletartozik-e az itt említett „leszögezés”, inkább adózzunk elismeréssel annak, ahogy Palkovics az MTA-ra fogja, hogy az is a KH elcsatolását támogatta.
Azután saját magának is ellentmond, mert szerinte „a kormány felhatalmazást kapott a választóktól többek között arra, hogy a hazai versenyképesség érdekében növelje az ország tudományos teljesítményét, ennek teszünk most eleget.” Bár én nem emlékszem, hogy a Fidesz (vagy a KDNP?) választási programjában ilyesmiről szó lett volna (vagy hogy egyáltalán volt-e választási programjuk), de pár sorral feljebb meg ez áll: „A magyar kormány, amely felelős az ország kutatás-fejlesztési és innovációs rendszeréért is, tavaly felismerte, hogy komoly lemaradásban vagyunk ezen a területen.” Szóval nyolc év után tavaly ismerte fel, gondolom, amikor az ITM-re ruházta az MTA KH költségvetését. Emlékszünk, Palkovics szeptemberben még kiválónak minősítette az akadémiai KH teljesítményét, és az elhíresült hangfelvételen is a fenti „nem ígéretet” tette, noha már minden fel volt ismerve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.