Szerző: Határátkelő
2019.07.08.
A beszélgetés apropója egy most folyó, átfogó kutatás, melynek célja minden eddiginél pontosabb képet nyújtani a határátkelésről. (Ebben ti is segíthettek, hogy miként, arról a poszt végén olvashattok részletesebben.) A kutatók – a blog szóhasználatához alkalmazkodva – a határátkelő kifejezést használják a tudományos szóhasználatban szokásos elvándorló helyett.
Tényleg mindenkinek van határátkelő rokona vagy ismerőse?
Az a közvélekedés, hogy szinte minden magyart érint a határátkelés, hiszen akad olyan rokona, ismerőse, aki külföldön él vagy élt. A kérdés csak az, hogy vajon ez a vélekedés igaz-e.
Hárs Ágnes szerint a nagy átlagot nézve akár még igaz is lehet, ugyanakkor vannak olyan régiók, társadalmi csoportok, amelyeket kevésbé ér el az elvándorlás. Jellemzően ilyenek a nagyon szegények, az elzárt helyen élők és az idősek.
Ettől még a probléma valós, különösen, hogy a legérzékenyebb, leginkább a jövőt támogató csoportok (azaz a diplomások, a fiatalok) mennek el, ami halmozott problémát jelent.
Simon Dávid példát is hozott: azt mondta, még őket is meglepte, hogy míg a Dél-Dunántúlról viszonylag magas a mobilitás, a Duna túloldalán, a Dél-Alföldön hasonló helyzetű csoportok között alacsonyabb és ezt a különbséget nehéz megmagyarázni.
A határátkelés szempontjából a legtöbb ember életében a gyermek születése (és különösen az iskola kezdete) egyfajta fordulópont, mert ekkor már nehezebb mozdulni.
Ez alighanem a hazaköltözés esetében is igaz, azzal kiegészítve, hogy vannak, akik kifejezetten azért térnek haza, hogy a gyermekük az anyanyelvén tanuljon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.