1984 TÚL KÖZEL VAN - HOGY IS ÁLLUNK MOST?

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.07.13.

Újságíróként eleve rosszul fogalmazott a kérdés: a többes szám első személy egyfajta azonosulást sugall, mit sugall, állít, miközben zsurnalisztaként – és nem bértollnokként – azt kell bizonyítanom, hogy független elemző vagyok. Nem vagyok az, legalábbis a szónak abban az értelmében, hogy vállalom: ami ma Magyarországon politikailag történik az rossz, annak művelőit, képviselőit el kell zavarni.

Sőt, továbbmegyek: bűncselekményre hajazó lépéseiket ki kell vizsgálni, hogy fejezzék be pályafutásukat, ahol megérdemlik. Ilyen tekintetben tehát elfogult vagyok, ha úgy tetszik nem is eléggé objektív, mert meggyőződéssel vallom: Orbán olyan szisztémát valósított meg Magyarországon, ami közelebb áll a diktatúrához, mint a demokráciához.

Szép fokozatosan, de nagyon radikálisan építette le a jogállami intézményeket, és alakította ki ezzel párhuzamosan a hatalmi rezervátumát, miközben a szemünk láttára le is rabolta az országot. Nap, mint nap olvashatunk újabb zsákmányairól; ma már megengedheti magának, hogy csak a milliárdokért hajoljon le, a milliókat otthagyja famulusainak. Teszi ezt olyan hazug retorikával, amely folyamatosan fertőzi a közbeszédet, tesz álságossá minden kijelentést.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy mindez az ellenzék butasága, tunyasága, tehetetlensége a kollaborációja miatt alakulhatott így. És igen: a felsoroltak mindegyik igaz, vagy igaz lehet az ellenzék egyes tagjaira, működésének hatásfokára. A politikai ellenfelek egyike sem találta meg a megfelelő harcmodort – hogy az orbáni terepre tereljem a témát -, vagy azért mert buta volt, vagy, mert gyáva, vagy, mert kollaborált a Fidesszel.

A kormánypárt igen, igyekezett mindig megtalálni azokat a figurákat – akár a politikusok, akár a civilszervezetek között -, akik hajlandóak voltak eladni bármit egy tál lencséért, egy jól fizető állásért a rokonnak, egy eléggé zsíros üzleti tranzakcióért; ki miért vált megvehetővé...
ITT OLVASHATÓ