Szerző: FABÓK BÁLINT
2019.06.14.
Világos szempontrendszert, a tisztességesen működő színházaknak megfelelő mértékű támogatást és a visszaélések visszaszorítását ígérte a kormányzat, amikor megszüntette a színházak finanszírozását meghatározó tao-rendszert októberben. A visszaélésekkel kapcsolatban valóban értek el eredményeket, a másik két szempont azonban egyelőre komolyan sérül.
A színházi világban a kulturális tao eltörlése után két narratíva látszott kidomborodni. A hangosabb, a valós döntési helyzetektől távolabbi, jellemzően független színházi szereplők közül sokan már a bejelentés után közvetlenül politikai alapú leszámolásként vagy legalábbis érzéketlen és felelőtlen döntésként látták a finanszírozási rendszer lényegében visszamenőleges megszüntetését.
A döntésekhez közelebb álló, a nyilvánosság előtt csendesebb, de befolyásosabb színházi vezetőkből álló réteg viszont mintha jobban bízott volna a kormányzati szereplők nyugtatgatásaiban. A bizonytalanság és a látszólagos kapkodás ellenére a hozzájuk eljutó félinformációkból azt olvasták ki, hogy az új rendszer valóban csak a visszaélésekkel való leszámolást fogja szolgálni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.