VEKERDY TAMÁS: MAGYARORSZÁGON FOLYTON HAZUDUNK A GYEREKEKNEK

KÖNYVESBLOG
Szerző: konyvesblog
2019.06.12.

Sokat szerepelt a televízióban, a rádióban, nyilatkozott számtalan lapnak, publikált megszámlálhatatlan könyvet. A nagyközönség elsősorban az aggódó vagy épp érdeklődő szülők leveleire válaszoló pszichológusként ismerte meg, aki szinte egy teljes szülői generációt vezethetett a gyereknevelés rögös útján. Talán túlzás nélkül az ország legismertebb gyermekpszichológusa, aki most a válással és a körülötte lévő családi drámákkal és nehézségekkel kapcsolatos olvasói leveleket és szakértői válaszait gyűjtötte egy kötetbe, Válás – és ami körülötte van címmel. 

Az ember könnyen érezheti, hogy amióta az eszét tudja, Vekerdy Tamás minden héten gyereknevelésről szóló olvasói levelekre válaszol a Nők Lapjában. Pontosan mióta is? Vajon hány levélre írt vissza az idők során?

Mikor a három fiunk után megszületett a lányunk, a hónap végére mindig elfogyott a pénzünk. Próbáltunk üvegeket visszavinni, de nem ittunk eleget. Akkor hívott fel Schäffer Erzsébet, hogy lenne-e kedvem önálló rovatot indítani a Nők Lapjában. Belementem. Úgy tűnik, a gyerek hozta magával a plusz pénzt; 1991-ben született, ami azt jelenti, hogy már 28 éve folyamatosan válaszolok a levelekre. Az utóbbi időben már nem minden számban, pár éve tartok nyári szünetet. Eleinte százával jöttek a levelek, igyekeztem is mindegyikre visszaírni, de ma már csak a lapban megjelenő levelekkel foglalkozom.

Ha összeszámolom, 1400 megjelent levélnek kell lennie. Gombócból is sok. Közben nem fáradt el nagyon?

Dehogynem! Sokszor megfogalmazódott bennem, hogy te jó ég, erről meg erről a témáról biztos írtam már, megint magamat ismétlem. Ez persze óhatatlanul előfordul, mert a gyerekek állandóan bepisilnek, és nem akarnak aludni. A gyerekpszichológus közben mindig talál valami újdonságot, rácsodálkozik jelenségekre. Azért is izgalmasnak találtam, és máig annak tartom a műfajt, mert az olvasói levelekből kiválóan le lehet mérni, hogy mi a helyzet, milyen hangulat uralkodik az országban. Sőt, az egész Kárpát-medencében, mert rendszeresen írnak a Felvidékről, a Vajdaságból és Erdélyből is.

Most épp mi van a levegőben? Azért kerültek legutóbb egy kötetbe a válásról szóló olvasói levelek és az ön válaszai, mert a gyerekeknek momentán ez okozza a legtöbb fájdalmat, a szülőknek pedig a legtöbb fejfájást?

Szeretjük azt gondolni, hogy „régen minden jobb volt”, annak idején bezzeg nem volt válás, milyen boldogok voltak őseink. A régi világban nagyrészt a külső kényszer, a falu, az egyház, az anyagi viszonyok tartották össze a családokat. Ez mára lényegében megszűnt. Mondhatnám, hogy hála istennek, mert sokan ugrottak a kútba vagy verték szét baltával a házastársuk fejét. József Attila írja Levegőt! című versében: „Az én vezérem bensőmből vezérel!” A belső kényszer egyelőre nem lépett a külső helyére. Ez most egy sivatagi korszak, mint a szentek életében. Már teljesen beolvadt Istenbe, az unio mystica lebegő állapotában van, majd egyszer csak nem érez semmit, hiába imádkozik. Ha a szent átvészeli ezt az időszakot, még nagyobb emelkedés következik be. Időről-időre az emberi kapcsolatokban is beköszöntenek ilyenek, csak ma valamiért nem vészeljük át a sivatagi időszakokat. Hoppá, már nem is szeretem annyira a házastársamat, inkább nézek valami mást...

ITT OLVASHATÓ