Szerző: Amerikai Népszava
2019.06.24.
Orbán a demokratikus világgal szembeni konfliktusát a bevándorláspárti és a bevándorlást ellenző erők konfliktusának álcázta, miközben még ez sem volt igaz. Az Európai Unióban a befogadó országokban is limitálták a bevándorlást, és az egész Európai Unió (“Brüsszel”) – egyébként Orbán javaslatával összhangban, de Orbántól függetlenül – az Unión kívülre helyezte a menekültváság kezelését.
Ezért az sem igaz, hogy Orbán bevándorlásellenes, az Európai Unió egész pedig bevándorláspárti lenne. A különbség az idegengyűlölet felkorbácsolása és a törvénytelenség elutasítása között van.
"Ezért még a menekültválsággal és a bevándorlással kapcsolatos felfogásban is kizárólag a demokratikus és az antidemokratikus normák között van különbség. Az Orbán-féle szélsőjobb a menekültválságot a liberális demokráciák, a jogállamiság elleni támadásra használták fel, és nem a valódi megoldásokat keresték. Az embertelenség és a rasszizmus felszítása eszköz a szélsőjobb kezében, amihez használták a menekültválságot és a migrációt."
Ennek azonban vége, az Európai Menekültügyi Hivatal bejelentette, hogy a “migrációs válság” megszűnt, a menekültkérelmek száma a 2015 előtti szintre eesett vissza. Ez azt jelenti, hogy az Európai Uniónak sikerült kezelnie a problémát, méghozzá úgy, hogy az Európai Unió hátárain kívül sikerült tartani az afrikai és a közel-keleti menekülteket. A törökökkel kötött megállapodás jól működik, Szíriába és Líbiába vittek nagyon sok pénzt, hogy helyben kezeljék a problémát. Ezzel a liberális demokratikus Európai Unió megvédte önmagát a szélsőjobboldali uszítással és ennek nyomán a fasizálódással szemben.
A májusi európai parlamenti választás eredménye már jórészt ezt igazolta: a közvélemény érzkelte, hogy az Európai Unió megvédi a határokat, csak a valóban segítségre szoruló menekülteket kapnak státuszt, a menekültek nagyobb részét sikerült még az Unióba való beözönlés előtt otthon tartani vagy útközben ellátni, a helyzetüket rendezni. Ezért a migrációval fenyegető szélsőjobboldal nem tudott győzelmet elérni, leszámítva Olaszországot, amely a tenger felől ma is érintkezik a problémával, és Magyarországot, ahol ugyan szinte nincs is menekült (2018-ban egész évben 635 menedékkérelmet nyújtottak be), viszont az ország polgárainak jelentős része nem ismeri a valóságot, mert csak propagandából tájékozódik.
Orbán hazugsága volt, hogy Magyarország és az Európai Unió (“Brüsszel”) közötti konfliktus oka a bevándorlással kapcsolatos felfogásbeli különbségek voltak. Az EU elsősorban a jogállamiság felszámolása miatt bírálta Orbánt, míg a bevándorlással kapcsolatosan az Unió határozott, kemény és sikeres lépéseket tett. Az Unió leckéje az volt, hogy a liberális jogállam képes kezelni a problémát, vagy átveszi az EU-n belüli hatalmat a fasiszta szélsőjobb, amelynek a bevándorlás témája eszköz lett volna a kontinens szisztematikus fasizálására. Az Unió sikeresen állította meg a menekülthullámot és a migrációt, Európa pedig határozott nemet mondott az Orbán-féle illiberális fasiszta modellre. Ép eszű emberek hallani sem akarnak sem Orbánról, sem a primiítv fasiszta rendszeréről, amelyben minden csak látszat.
Miután a “migrációs válság” megszűnt, azt hihetnénk, hogy Magyarországon is véget ér a “migráncsokkal” való riogatás és ijesztgetés, de biztosra vehető, hogy nem így lesz. A fasiszta propaganda nem áll meg, és a más kultúrából, más szokásokkal, más vallásból érkező bevándorlókkal szembeni riogatásnál nem találnak jobbat. Főleg olyat, amit ilyen könnyen össze tudnak mosni a zsidó világösszeesküvéssel, Soros Györggyel és a liberális demokratikus világrenddel, amit már a maffivezér Orbán “liberális maffiának” kezdett nevezni. Így a liberális demokráciát leépítő lépések is a bevándorlásellenes harc részének tűnhetnek. Orbán propagandája számára nehéz lenne jobb ellenséget találni, mint a bevándorlók, és ez már egy jól működő projekt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.