TUDÓSOK LÁZADÁSA

DR. SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: Dr. SZÜDI JÁNOS
2019.06.17.

A hatalom és tudósok viszonya meghatározó egy ország életében. A tudomány szolgálhatja mindenki érdekeit és szolgálhatja kizárólag a hatalmon lévőket. A tudomány akkor szolgálja a közt, ha nagyfokú szabadságot élvez, ehhez megkapja a szükséges és elégséges támogatást, eredményeihez hozzá lehet férni, a köz javára hasznosulhatnak. A tudomány gyakorlása időigényes, költséges és kockázatos dolog. A tudomány művelői általában nem a saját zsebükből fedezik azt az utat, amely reményeik szerint elvezet a kitűzött célhoz, szerencsés esetben annál is tovább. Nem zárható ki azonban az sem, hogy a befektetés nem térül meg. A tudomány művelője szerencsés esetben megrendelést kap, s a megrendelő fizet, még szerencsésebb esetben talál szponzort, aki fantáziát lát az elképzelésében és támogatja annak megvalósítását. Ördögi kör: a tudás nem érvényesülhet pénz nélkül, illetve ahol nincs tudás, nem termelődik pénz.

Gondolatok a tudomány szabadságáról

A tudomány szabadsága ott teljesedhet ki, ahol az állam megfelelő környezetet hoz létre a tudomány műveléséhez. A feltételek megteremtésének legalább három lába van. Az egyik, az állam saját maga lép fel megrendelőként. A másik, az állam megteremti azokat a feltételeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kutatások megvalósulhassanak, eredményei hozzáférhetővé váljanak, ösztönzi a kutatókat, hogy legyenek kreatívak. A harmadik, ösztönzi a kutatásban érdekelteket a szponzori feladatokban való részvételre, a kutatási eredmények hasznosítására. Ezek egymást segítő megoldások. Az a szerencsés, ha jelen van mind a három.

Ha a hatalom a tudományt igába kívánja hajtani, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy a tudomány művelői az államnak fontos megrendelések teljesítésében vegyenek részt, eldönti mi az, amire szükség van, s mi az, ami felesleges, mit támogat, s mit nem. Volt, van példa arra is, hogy a tudósok meghatározott körét származási, ideológiai alapon nemkívánatos személynek minősíti az állam. Nem lehetnek demokratikus viszonyok ott, ahol az állam kisajátítja a tudományt. Ilyen helyzetben a tudomány művelője választhat, marad és kiszolgálja az államot vagy másik hazát keres. Az első döntés azzal járhat, hogy jobb szándéka ellenére olyan kutatások részesévé válik, amelynek eredményei katasztrófához vezetnek. Nem ritkán, nagyszerű koponyák önként vesznek részt – hírnév, anyagi elismerés, belső meggyőződés alapján – a lehető legszörnyűbb kutatási eredmények létrehozásában. Magyarország és a tudomány művelőinek kapcsolatát jól jellemzi, hogy az itt született kilenc Nobel-díjas közül ketten (egyik díjazott irodalmi Nobel-díjat kapott) voltak, akik akkor kapták meg az elismerést, amikor Magyarországon éltek, és a díjazott munkásságuk is a hazai tevékenységükhöz köthető.

Tudósok válaszúton

Hazánkban a tudósok helyzete fordulóponthoz érkezett...

ITT OLVASHATÓ