Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.06.11.
Le Figaro
A lap mérgezett ajándéknak nevezi, hogy Orbán Viktor az Európai Néppártban akar maradni – éppen akkor, amikor az megkezdi az alkudozást az EP többi pártjával. A miniszterelnök az utóbbi hónapban egyaránt fújt hideget és meleget az ügyben, hogy mi a szándéka az EPP-tagsággal. A választás előtt látványosan mutatkozott Salvinival. Azt kívánta ily módon értésre adni, hogy becsatlakozhat a tervezett szélsőjobbos szövetséghez. Ám abból nem lett semmi. Így szárnysegédein keresztül mostanában azt tudatja, hogy nem szeretne távozni mostani pártcsaládjából. Nagyon valószínű, hogy a magyar törekvéseket az európai szélsőjobb mérsékelt eredménye, és az hűtötte le, hogy a Brexit Párt, valamint a PiS nélkül várhatóan kudarcot vall a Liga elnökének próbálkozása. Vagy ahogy egy brüsszeli forrás megfogalmazta: a Fidesznek tiszteletre van szüksége, azt pedig a konzervatívok tudják hozni neki. Ám a jobboldali szövetség vezetőit egy cseppet sem villanyozza fel, hogy visszatér a „neveletlen gyermek”, függetlenül attól, hogy az az 52 százalékkal a legjobb eredményt érte el a tagpártok közül. A fogadtatás jeges. Amint egy EP-képviselő megfogalmazta: olyan mintha egy férj térne haza a hitveséhez – némi kicsapongás után. Leginkább a Benelux-pártok vannak kiakadva Orbánra. De ők ellenzékben vannak és nem kell attól tartani, hogy a Fidesz visszavétele miatt átlépnek a liberálisokhoz, mert ott a saját kormánypártjukkal kerülnének össze. A baj sokkal inkább az időzítéssel van, mert a Néppárt most ül le a szocialistákkal, a liberálisokkal és a zöldekkel, hogy megpróbálják kialakítani a közös többséget, hogy azután Weber a Bizottság elnöke lehessen. Ha visszafogadják a magyar politikust, az visszafoghatja a többi frakció vezetőjének lelkesedését. Így főleg a környezetvédőkét, akik a leghatározottabbak a jogállam kérdésében, és akiknek a soraiban nincsenek fekete bárányok. Vagyis ha Orbán ilyen sebesen újra felbukkanhat a Néppárt soraiban, az mérgezett ajándék Webernek, aki a héten egyébként is kijelentette, hogy nem a Fideszen múlik, maradhat-e a csoportban, hanem a Bölcsek Tanácsának elnökén. Van Rompuy előreláthatólag őszre készíti el a jelentését, addig Orbánnak nincs más választása, mint hogy várjon. De az szóba sem jöhet számára, hogy 13 képviselője statiszta szerepet töltsön be Strasbourgban. Már kinézte magának a tekintélyes Külügyi Bizottság vezetői tisztét, ám azt magának akarja megtartani a CDU-s McAllister. Szóval messze nincs vége az összecsapásoknak a Fidesz és a kereszténydemokraták között.
Az európai választások váratlanul alaposan felforgatták a magyar politikát, a küzdelemből a DK és a Momentum megerősödve került ki, így ők most meg akarják szerezni a budapesti főpolgármesteri tisztséget, illetve igyekeznek megtörni Orbán hatalmát. A kormányfő felismerte, hogy más országokban nem sokan álltak oda irányvonala mellé, tehát hogy fogjanak össze a nemzeti-konzervatív erők és maximálisan ütközzenek meg az EU-val. Ezért most óvatosan állít a kormányon. Immár teljesen eltűnt a hivatalos propagandából Soros György neve. A politikus szóban és tettben elébe megy Németországnak, Brüsszelnek és a Néppártnak. Most már szeretne visszatérni a konzervatív táborba. Közben teljesen megújul a krónikusan megosztott ellenzéki tábor. És ez már az ősszel módosult erőviszonyokat hozhat, főleg a fővárosban. Akár még Tarlóst is leválthatják, az pedig új dinamikát idézne elő a belpolitikában. Ám ahhoz arra volna szükség, hogy az ellenzéki pártok közös jelöltet találjanak, illetve hogy a lakosság az illetőre szavazzon. Karácsony elvileg ilyen volt, azonban most újra keverték a paklit, a mögötte állós szövetség zuhanórepülésbe ment át. Felbukkant a színen Kálmán Olga, valamint Kerpel-Fronius Gábor. Utóbbi hátránya, hogy nem ismerik, nincs politikai tapasztalata, és gyakorlatlannak tűnt az első interjúk során. Kálmánnak ezzel szemben megvan az az előnye, hogy nő, azon kívül a tévén keresztül ismertséget szerzett. Ő sem járatos a politikában, ellenben a televízióban média kivégzéssel ért fel, amikor fideszes politikusokat, vagy hatalom közeli embereket kérdezett. Az ellenzék hívei ezt nagyon szerették benne, a kormánypárt támogatói már nem annyira. Az ellenzéknek igazából akkor lenne esélye, ha egybe tudná gyúrni a Momentum korszerűségét és lendületét, Karácsony tapasztalatát és népszerűségi adatait, valamint Kálmán női mivoltát. Budapesten megújult az ellentábor és jön fel. Sikere azonban attól függ, hogy a szavazópolgárok túllépnek-e a közös jelölt gyengeségein. De akkor még mindig kérdéses, mennyi voksot visz el a Jobbik és az LMP, mert arra rámehet a győzelem.
Az idén az osztrák Profil című hetilap munkatársa, Martin Staudinger kapja a német sajtó egyik jelentős elismerését, mégpedig azért a cikkéért, amelyben azt mutatja be, hogy milyen hatalmi stratégiát alkalmaznak az olyan, készülőben lévő autokraták, mint Orbán Viktor, Kaczynski, illetve Erdogan. A Herbert-Riehl-Heyse díjat odaítélő testület külön kiemelte, hogy ez esetben a szakmai hozzáértés humorérzékkel párosult. Annak segítségével mutatta be az érintett politikusok hataloméhségét, valamint annak súlyos, sőt, szörnyű következményeit a polgárok számára. Egyébként ezeket az ismereteit a szerző olyan válságövezetekben szerezte, mint Afganisztán, Szíria, Líbia, Venezuela, Csád, Kongó és Ukrajna. A gúnyirat – mutat rá az indoklás – rövid tanácsadó a diktátori szerepre áhítozó vezetők számára, szórakoztató, egyben azonban lesújtó. Így például a bevezető kiemeli: a világ ma akkora örömét leli a tekintélyelvű hatalomban, hogy arra már rég volt példa. A díjat egyébként a Süddeutsche Zeitung tulajdonosai alapították, két évenként ítélik oda és 10 ezer euróval jár. Az átadó ünnepség két hét múlva Münchenben lesz, beszédet mond többet között a német államfő hivatalának vezetője...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.