Szerző: FÖLD S. PÉTER
2019.06.05.
Pártállami híradó megy a tévében. Háttérként nézzük, röhögünk rajta. Úgy vesszük, mintha egy múzeumban, soha nem volt, vagy régen kihalt állatokat látnánk. Hánynánk tőle, ha nem volna edzett a gyomrunk.
Mi dobtuk össze rá a lóvét, tőlünk lopták el a pénzt, hogy legyen miből hazudni a mi képünkbe. Azt a pártállami propagandát, amit most híradóként adnak a pártállami médiában, nem túl bonyolult összerakni. Ember sem kell hozzá, újságíró végképp nem. Utóbbi amúgy is idejétmúlt fogalom, vannak még elszórtan apróbb szigetek, ahol előfordulnak ilyenek, de valójában nincs ránk szükség.
Mindössze egy központ kell, ahol minden nap, a reggeli eligazításon megmondják, hogy aznap miről mit gondoljanak az emberek. A megfogalmazásra, képi megjelenítésre sem kell odafigyelni, mert a pártállami híradót már úgyis csak a totálisan lebutított agyúak nézik, olyanok, akiknek mindegy, hogy mit látnak, hallanak. A lebutított agyúaknak lényegtelen, hogy mit mondanak, és mit mutatnak - a sörüket és a csipszüket úgy is el tudják fogyasztani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.