Szerző: BARÁT JÓZSEF
2019.06.06.
Ön már három, Magyarországon játszódó sikeres politikai krimit írt, mostanában készül televíziós sorozatának forgatókönyve a Budapesten játszódó történetek alapján. Miért érdekli a nyugati, a brit olvasót, hogy mi történik a távoli Magyarországon?
- Érdekli őt, és számára Magyarország már egyáltalán nem távoli ország. Budapestre három-négy légitársaság is indít naponta több repülőt Londonból, és ezek a gépek szinte mindig tele vannak. Nagyon sokan jártak már a magyar főváros különféle helyszínein, például itt, ahol most vagyunk, a Széna téren. Magyarországon engem – alighanem olvasóimmal együtt – lenyűgöz, ahogy itt a történelem máig is tovább él a hétköznapokban, amerre csak nézünk. Néhány méternyire ülünk az ötvenhatos emlékműtől, amely a 63 évvel ezelőtti forradalom csatáira emlékeztet. Ugyanott harcoltak az emberek az oroszok ellen, ahol 1945 februárjában a Várból kitörni próbáló megszálló német csapatokat fogadta zárótűzzel a Vörös Hadsereg. A közelben még az osztrák és a török uralom emlékeit is láthatjuk.
- Tény, hogy ebből a szempontból London sokkal unalmasabb. Ott nem dúltak utcai harcok, egymást követő generációk nem emlékezhetnek különböző megszállókra.
- Szerencsére. De az, hogy itt mindenütt jelen van a történelem, éppen az egyik legfontosabb oka volt annak, hogy örök szerelembe estem Budapesttel. Amikor először érkeztem ide, 1990 novemberében, az első sétát a Fő utcán tettem. Szinte egymás mellett láttam a török korban épült Király fürdőt, az 1700-as évekből való Anna-templomot és a közelmúlt emlékét őrző szocreál épületeket. Egymást követő birodalmak formálták a várost, az Oszmán, a Habsburg és a szovjet birodalom mind itt hagyta a maga nyomait. Szóval tény: a Londonban a múlt héten megjelent Kossuth Square (Kossuth tér) című könyvem címlapján is szereplő magyar Parlament sziluettje ma már sok százezer brit számára személyes benyomások alapján is ismerős. Ez is lehet az egyik oka annak, hogy nagy érdeklődéssel fogadták.
- Ebben a könyvben folytatódnak a magyarul most megjelent Nyolcadik kerületben megismert Kovács Baltazár gyilkossági nyomozó kalandjai. Az ön által életre hívott detektív cigány származású. Miért választott főhősnek éppen egy roma zsarut?
- Ennek két oka is volt. Néhány éve a brit nagykövetségen voltam egy fogadáson, és ott találkoztam cigány rendőrökkel. Beszélgettem velük, és nagyon érdekesnek találtam a helyzetüket. Akadt közöttük, akinek a családja egyáltalán nem helyeselte a pályaválasztását, és hátat fordított neki, mivel a romák többsége hagyományosan nagyon is tart a zsaruktól, a hatalom képviselőitől. Ugyanakkor többen is azzal szembesültek, hogy a kollégáik egy része is mélyen bizalmatlan volt velük szemben, tehát két világ között, a senki földjén találták magukat. Másrészt viszont az ő helyzetük alkalmas arra, hogy megtörjék az előítéleteket, és közelebb hozzák egymáshoz a két párhuzamos univerzumot, amelyek lakói korábban úgy éltek egymás mellett, hogy valójában nem váltak egymás életének részeseivé. Egyébként is: a detektívtörténetek egyik alapszabálya, hogy a nyomozó az abszolút kívülálló egy dráma szereplői között. Több író is középkorú, kisiklott életű, magányos alkoholistát vagy legalábbis egy volt alkoholistát választ főhősnek – és ezek a könyvek gyakran jól fogynak. Ez azonban nem az én utam, egyébként sem ismerek ilyen embereket. Én a jellegzetes budapesti figurákat ismerem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.