RÁJÖTTEM, HOGY BEILLESZKEDTEM

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő / Edina
2019.06.28.

Olyan szerző írása következik ma, aki szinte napra pontosan hat évvel ezelőtt írta meg svájci munkavállalása történetét. Kíváncsi voltam, mi történt vele azóta, ő pedig szerencsére megírta – akadnak Edina történetében tanulságok.

„Érdekes volt visszaolvasni a 6 évvel ezelőtti posztom, a véleményem nem nagyon változott azóta sem.

Személyes kapcsolatok

Négy hónappal Zürichbe költözésem után azt írtam, hogy a svájciak (már ha 8 millió embert lehet egyként megszólítani) nyitottak azokra az emberekre, akik szintén nyitnak feléjük. Ezt még inkább így gondolom.

Elég hamar tudtam, hogy én itt szeretném leélni az életemet és ez az idővel és a befektetett energiával arányosan válik egyre bizonyosabbá. Rájöttem, hogy bár kihívások nélkül a munkahelyen sem tudok élni, de az emberi kapcsolatok a legfontosabbak az életemben, nélkülük semmi értelme az egésznek.

Így jött, hogy kicsit több mint 3 éve felmondtam a munkahelyemen (diplomás ápoló voltam/vagyok), ahol gyakran éjszakáztam, hétvégi műszakom volt, sok szülinapról, összejövetelről lemaradtam.

Először elmentem Írországba angolt tanulni, mert akkor már 2 éve egy ír fiúval volt kapcsolatom és ezáltal nem úsztam meg, hogy angolul kelljen Zürichben is beszélnem, aztán jelentkeztem egy koordinációs állásra a legnagyobb zürichi otthonápolási cégnél (Spitex) 80%-ban, ahová valamilyen csoda folytán fel is vettek...

ITT OLVASHATÓ