RÁADÁS: „JÓK A KÉMEIK: GYAKORLÓ KERESZTÉNY VAGYOK” – KERPEL-FRONIUS GÁBOR HITRŐL, JOBBOLDALISÁGRÓL ÉS A PRIDE-RÓL

VÁLASZ ONLINE
Szerző: STUMPF ANDRÁS
2019.06.20.

Tüntetett már Gyurcsány ellen is, újabban pedig polgári Magyaroszágot emleget és a „Fidesz-árvákat” akarja megszólítani. A Momentum főpolgármesterjelölt-aspiránsa Kálmán Olgával és Karácsony Gergellyel mérkőzik a ma induló, jövő szerdáig tartó ellenzéki előválasztáson, amely – állítása szerint – így már nem balos belügy. A Válasz Online minden jelentős szereplőt igyekszik megszólaltatni: interjúztunk már Tarlós Istvánnal, amikor pedig Karácsony-Puzsér párharc körvonalazódott, egy asztalhoz ültettük a feleket. Most tehát jöjjön a titokzatos katolikus momentumos: Kerpel-Fronius Gábor. Interjú.

– Kémeink jelentették: minden vasárnap feltűnik a Mária utcai templomban, a jezsuitáknál.

– Jók a kémeik.

– Az a templom nem a XIII. kerületben van. Miért épp oda jár misére?

– Hosszú történet.

– Van időnk.

– Volt nekem egy elég hosszú eltávolodásom az egyháztól. Gyerekként jártam templomba és hittanra is…

– Merthogy antikommunista család sarja?

– Nem feltétlenül antikommunista…

– Kommunista?

– Dehogy! Nem így értettem. Keresztény középosztálybeli, polgári család, ebből pedig következett az antikommunizmus is, afféle természetes hozadékként. Számunkra magától értetődő volt, hogy járunk hittanra, hogy ministrálunk. A tabáni templomba jártunk, tehát nem a híres, nagy közösségek egyikébe, amilyen mondjuk a Pasaréti téri.

Tizenkét-tizenhárom éves koromban elkezdtem feltenni a kérdéseket Istenről, hitről – aztán kaptam a papoktól azokat a bornírt válaszokat, amelyek cseppet sem elégítették ki az érdeklődésemet. El is kezdtem távolodni az egyháztól.

A liturgia miatt olykor-olykor betértem misére, a tömjénfüsté a gyerekkor ismerős és kedves illata maradt számomra, de tíz évvel ezelőtt találtam vissza igazán.

– Mi történt akkor?

– Facebook-ismerősöm hívta fel a figyelmemet egy érdekes könyvre, amely a Jezsuita Kiadónál jelent meg. Elmentem a Párbeszéd Házába, a könyvesboltba, aztán betévedtem misére és egyszer csak észrevettem, hogy van itt ez a világra nyitott katolikus szemlélet, amellyel én nagyon nagy békében vagyok.

– Tehát inkább a közéleti vonal vitte vissza a spirituálisra?

– Abszolút.

– Istenben azért hisz?

– Persze.

– És már az intézményesített istenhittel sincs baja?

– Nincs. Mint minden szervezetnek, megvannak a maga problémái, de a katolikus egyház sem monolit blokk. Vannak benne irányzatok, elképzelések, vélemények a világról. Jóval tagoltabb, mint ahogy azt sokan láttatni szeretik.

– Ön meg a polgári, konzervatív szavazókat szeretné megszólítani. Ehhez jó út lehet ez az egyházias vonal, csakhogy erős ellentmondásban van a momentumos lelkülettel, mondjuk ami a homoszexuálisok házasságát illeti. Az egyháznak nincs ebben igaza, vagy a Momentumnak?

– Nem látom az ellentmondást.

– Nem? Az egyház szerint a házasság férfi és nő kapcsolata, a Momentum szerint meg család az, amit annak tartasz.

– Az egyház tanítása a családról kötelező az egyház tagjaira, a házasság világi intézménye viszont folyamatosan változik. Egy világi intézmény döntését pedig olyan indokokkal kell alátámasztani, amelyeket a nem hívők is el tudnak fogadni. Az én személyes álláspontomat indokolhatja az, amit az egyházam tanít – ahogy indokolja is. Azt azonban nem akarhatom, hogy ez világilag is kötelező legyen...

ITT OLVASHATÓ