Szerző: MAKRAI SONJA
2019.06.25.
– Tavaly szeptemberben jelent meg az Újabb drámák című kötete, amelyért Libri Irodalmi Díjra jelölték. Az elmúlt öt év írásait fűzte egybe, a Titkaink, a Bárkibármikor, a Fácántánc, a Szívszakadtig és az Ascher Tamás Háromszéken közül több erősen aktuális szituációhoz kötött. Könyvbe szerkesztve is megőrzik jelentésüket?
– Nem azzal a céllal írtam ezeket a darabokat, hogy kötetben megjelenjenek. Jenei Tamás, a Saxum Kiadó vezetője keresett meg az első kötet ötletével, amely 2013-ban jelent meg. Az nemcsak a közönség, a szakma körében is nagy sikert aratott, átvehettem érte az Artisjus Irodalmi Nagydíjat. Mindamellett tisztában vagyok vele, hogy az elismerés elsősorban annak a kulturális jelenségnek szólt, amit az általam vezetett színház, a Pintér Béla és Társulata képvisel. De hogy a kérdésre válaszoljak, talán nem tűnik szerénytelenségnek, vannak olyan szövegcentrikusabb, lineáris történetvezetésű darabok, amelyek kiállják az olvasás próbáját, olyanok, mint például a 42. hét vagy a Titkaink.
– A politikus színház egy drámakötetben is értelmezhető?
– Felkérem dr. Szujó Zsoltot, Magyarország miniszterelnök-helyettesét – hangzik el a Titkaink végén ez a mondat. Az egykori tartótisztből miniszterelnök-helyettes lett. Triviális csavarnak is tűnhet, hogy azok, akik egykor a pártállam kiszolgálói voltak besúgóként, hithű kommunistaként, jelenleg a keresztény-konzervatív kormányban töltenek be komoly funkciókat, de a való életben is ezzel kell szembesülünk. Ennek az üzenetnek könyvben olvasva is érvényesülnie kell. Mi a darabjainkkal sohasem okítani szerettünk volna, hanem láttatni, felmutatni a társadalomban létező problémákat. A mi attitűdünk sokkal inkább a megfigyelőé, semmint a tanítóé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.