PALKOVICS MINISZTER ÉS A ZSARNOKOK PARADOXONA

MÉRCE
Szerző: SZŰCS ZOLTÁN GÁBOR
2019.06.01.

Van egy feltűnő és zavarbaejtő paradoxon a zsarnoki hatalomgyakorlásban, amelymég a legborzalmasabb, legvéresebb példái esetében sem nélkülözi az – abszurd – komikumot. Képzeljünk el egy véreskezű despotát, akinek a parancsára gondolkodás nélkül agyonlőnek, felakasztanak akárkit a pribékjei, aki csak eszébe jut, legyen az nő, gyerek, öreg; ártatlanul gyanúba kevert, régi jóbarát, véletlenül épp arra tévedt járókelő, önkényúri szeszéllyel kiválasztott bűnbak. Mondom: akárkit. És mégis, ez a despota valószínűleg nem fog megelégedni azzal, hogy ideológiát gyárt gaztette igazolására, nagy erőfeszítéseket fog tenni annak érdekében is, hogy elnyerje áldozatai belegyezését, beismerő vallomását. Holott nem feltétlenül lenne rá szüksége: megvan a kellő hatalma, hogy bármit megkapjon, amit szeretne, s nem is mindig szégyell visszaélni ezzel a hatalommal: minden kirakatperben megöltre jut legalább egy szemérmetlenül elkövetett gyilkosság is.

A paradoxon abban áll, hogy a zsarnokok sokkal több energiát fordítanak áldozataik beleegyezésének elnyerésére, tetteik igazolására, mint amennyire ezt hatalmuk stabilitása megkövetelne, ám sokkal kevesebbet, hogysem hatalomgyakorlásukban bármiféle következetességet vagy fair playt fel lehetne fedezni. Mi több, a beleegyezést is kizárólag kényszerrel akarják megszerezni. Miért?

ITT OLVASHATÓ