NE KIZSÁKMÁNYOLT NŐKRE SÓZZUK AZ IDŐSEK ÁPOLÁSÁT

ABCÚG BLOG
Szerző: MIZSUR ANDRÁS
2019.06.25.

Önkénteskedett hospice-ban, hogy jobban megértse a halált, majd egy máltai luxus idősotthonban sajátította el a szakma alapjait Milánovics Kinga, aki vidékfejlesztőből lett idősápoló. Négy éve dolgozik Angliában, a brit rendszer nagy előnyének tartja, hogy a jogi szabályozottság és az emberbarát vállalkozói környezet miatt még külföldiként sem nem éri meg feketén dolgozni: őt is legálisan, ügynökségeken keresztül alkalmazzák a családok. Több kint dolgozó magyar ápolót ismer, sokan a zátonyra futott házasságukból próbálnak kitörni az ápolással, mert olyan megbecsültség várja őket, amit itthon sosem kaptak meg nőként. Úgy látja, ehhez képest Magyarországon nincs rendszere az idősgondozásnak, a családokat teljesen magukra hagyták a bajban. Az ápolók képzetlenek és alulfizetettek, jobbára kizsákmányolt nőkre marad az idősek ellátása. Interjú. 

Mivel foglalkozott mielőtt elkezdett ápolóként dolgozni?

Milánkovics Kinga (M.K.): Családommal 2014-ben költöztünk ki Máltára, előtte genderérzékeny vidékfejlesztéssel foglalkoztam, a gödöllői Szent István Egyetemen tanítottam. Hogy ez miről szól: például a buszmenetrendek tervezésénél nem veszik figyelembe, hogy a gyereknevelés mellett a nők is el tudjanak járni dolgozni. Egyáltalán nem triviális, hogy a vidékfejlesztés inkluzív legyen, nem véletlen, hogy olyan a vidéki nők helyzete, mint amilyen. Ezzel párhuzamosan több civil szerveződésben vettem részt, de 2008 környékén már körvonalazódott, hogy nem sok jövője lesz ezeknek, ezért váltani akartam. A gyerekeim is nagyobbak lettek, és mivel fontos számunkra a taníttatásuk, eldöntöttük, hogy eljövünk Magyarországról. Férjem Máltán kapott munkát, ezért költöztünk oda. Most is ott élünk, onnan ingázok Angliába ápolni.

Hogyan lett vidékfejlesztőből idősápoló?

(M.K.): Próbáltam az eredeti szakmámmal elhelyezkedni, nem sok sikerrel. Ott álltam 44 évesen, hogy akkor hogyan tovább. Még itthon elvégeztem egy másféléves OKJ-s ápolói tanfolyamot és önkénteskedtem egy hospice-ban. Nagyon foglalkoztatott, hogyan viszonyul az egyén és a társadalom a halálhoz, kicsit utána akartam menni ennek. Máltán kitaláltam, hogy megpróbálok ápolni, ezért elvégeztem egy újabb képzést. Egy 240 férőhelyes magánotthonban helyezkedtem el, ahol fél évig dolgoztam. Luxus otthonként adták el, de nem sok köze volt a luxushoz.

Mit ért az alatt, hogy nem sok köze volt a luxushoz?

(M.K.): Az ápolók majd megszakadtak, kevesen voltak és nem voltak jól megfizetve. Gondoljuk el, hogyan lehet két óra alatt 15 embert lefürdetni, milyen figyelem jut így egy emberre? Az otthonok Angliában sem jobbak, nagyon alulfinanszírozott a rendszer. A bentlakásos ápolás az ápoltnak és az ápolónak is jobb ebből a szempontból...

ITT OLVASHATÓ