Szerző: Határátkelő / Balázs
2019.06.24.
Szalonna és székely bicska
„Azon kevesek egyikének mondhatom magam, kiket nem érdekel „híres” Lőrinc anyagi helyzete, vagy épp „híres” V. Tímea szerelmi élete.
Olyan dolgok viszont egyre inkább foglalkoztatnak, mint a magyarságom, vagyis annak hiánya.
Nem, nem nevezném feltétlenül honvágynak, bár vitathatatlan tény, hogy ezt az érzést minden bizonnyal a tíz külföldön töltött esztendőmnek köszönhetem.
Mert elvihetsz egy medvebocsot a világ legszebb pálmaligetébe, abból a későbbiekben sem válik trópusi papagáj! Igen, hiányzik a magyarságom.
Hiányzik, hogy bicskával ehessem a szalonnámat anélkül, hogy vádat emeljenek ellenem tiltott eszköz birtoklásáért, ami történetesen az én gyönyörű, kézmíves székely bicskám!
Hiányzik, hogy az egyébként csodálatos erdőségekbe lépve nem az „Erdő fohásza” fogad! Helyette az „Alles verboten!” feliratok rontják el ridegen, lelkem maradék hangulatát!
Hiányzik a tábortűz pattogása, a foszló fehér kenyér illata, a kovászos uborka lassú gyöngyözése, a kolbászból a paprika, az emberek találékonysága, a fiatal szemek értelmes csillogása, a logika és minden!
Minden, ami magyar és minden, ami itt Ausztriában „verboten”!
Mert az én magyarságomat nem Lőrinc anyagi javai, V.Tímea egyedi ízlése, vagy az épp aktuális vezető hóbortjai határozzák meg.
A magyarságom itt őrzöm a vászontarisznyámban, a második szigorúan tiltott székely bicskámmal, a tábortűz pattogásával, a foszló fehér kenyér illatával, a kovászos uborka lassú gyöngyözésével, a paprikás kolbászommal, a találékonyságommal, a szemeim rejtett csillogásával és az eltitkolt logikámmal, mert magyar vagyok, melyet nem vehet el tőlem senki...”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.