Szerző: CSÓKA ENDRE
2019.06.22.
Sokan vallják magukat környezettudatosnak, de kevesen vannak, akik értik is ezt a fogalmat. Mentségükre szóljon, hogy ez egy bonyolult fogalom, és még utánanézni is nehéz. Ezt kísérlem meg most pótolni. A környezettudatosság problémájának két része van: mi az elérni kívánt környezettudatos életmód, és hogyan kellene elérni, hogy a világ e szerint működjön?
Mi lenne a cél, az elérni kívánt környezettudatos életmód?
A világbékén kívül két nagy célt szoktak legtöbbet emlegetni. Az egyik a jólét, ami lényegében a világ javaihoz való jobb hozzáférés. A másik a környezetvédelem, a környezeti erőforrásaink megőrzése, a pazarlás visszaszorítása. Először is, vegyük észre, hogy
a jólét és a pazarlás majdnem ugyanaz.
Mert miről is szól a jólét? Eldobjuk az alig megkopott ruhát, kidobjuk a régi bútort, autózunk, megvesszük a csúcstechnológiát, elrepülünk a világ távoli, egzotikus tájaira, ők pedig onnan a mi egzotikus világunkba, mi megvesszük az ide szállított egzotikus gyümölcseiket, ők pedig a mi egzotikus barackunkat, hozatjuk az ételt és válogatunk, és nagy lakásban élünk, és azt fűtjük vagy hűtjük, hogy mindig kényelmes legyen. Jólétben nem spórolással töltjük az időnket, és nem adjuk fel a kényelmünket a spórolásért.
De mindezekből sem az következik, hogy a jólét és a környezetvédelem összeegyeztethetetlen lenne. Hanem az, hogy a ,,majdnem'' szóban van elrejtve a lényeg. Van ugyanis, ami nagyobb mértékben jóléti, és csak kicsit pazarló, és van, ami fordítva. Az ideális az lenne, ha meghatároznánk egy árfolyamot, hogy mekkora jólétről vagyunk hajlandóak lemondani adott mértékű környezeti ártalom elkerüléséért cserébe. Ezen árfolyam mellett pedig az lenne a
célunk, hogy maximalizáljuk a jólét mínusz pazarlás különbséget.
Ez az ugyanis, ami adott jólét mellett minimalizálja a pazarlást, avagy ami adott szintű pazarlás mellett a legnagyobb jólétet eredményezi. (Ez abban a modellben látszik legjobban, ahol sok kis döntést hozunk, mindnek van egy jóléti és egy pazarlásbeli hozadéka, és ezek adódnak össze. A pazarlás itt az erőforrásaink felhasználásának mértékét és a környezetterhelést fejezi ki, tehát a feleslegességre vonatkozó morális tartalom nélkül értendő.)
Ennek persze előfeltétele lenne, hogy egyáltalán tudjuk, hogy mi mekkora pazarlással jár: hogyan viszonyul egymáshoz a rendszeres autózás, a számítógép-használat, a vízzel, fűtéssel, világítással vagy nyomtatással való pazarlás, és mondjuk évi egy oda-vissza repülőút. Jelenleg ugyanis a környezetvédők többsége is keveset tud ezekről, amivel nemcsak az a baj, hogy néha jelentéktelen környezeti szempontok elérésével töltik a saját idejüket. Hanem rombolják a környezetvédelem támogatottságát, amikor minimális pazarlás elkerüléséért kérnek aránytalan áldozatokat másoktól is (pl. használt buszjegy a szelektív hulladékgyűjtőbe, a WC leöblítése használt fürdővízzel)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.