Szerző: SÁNDOR ZSUZSANNA
2019.06.22.
Az író legutóbbi nagyregénye, a Kitömött barbár Aegon művészeti díjas kultkönyv lett. A siker után sokan azt várták, hogy újabb történelmi regényt ír Péterfy Gergely. Ám az idei könyvhétre megjelenő új regénye, bár visszatekint a 20. század traumatikus magyar múltjára, sokkal inkább a jelenhez kapcsolódik. A címe – A golyó, amely megölte Puskint – metaforikusan a kultúra és az értelmiség kivégzésére utal. Családtörténeteken keresztül a mai kultúrharc eredetét keresi. A szerzőtől azt is megkérdeztük, mit gondol arról, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum irodalmi erőközponttá alakul, s miért olyan nagy a csend erről az irodalmi közéletben.
– Új regénye még meg sem jelent, de máris nagy sikert aratott, vezette a Bookline előjegyzési listáját. Mit szól hozzá?
– Csodálatos érzés, hogy ennyi lelkes olvasóm van, és előre bizalmat szavaztak ennek a könyvnek. Ugyanakkor növeli a félelmeimet is: tetszik-e majd nekik a regény? Beváltja-e a hozzá főzött reményeiket?
– Azt hittem, az író elsősorban saját mércéjének akar megfelelni, és nyilván tudja, mit ér a könyve.
– Én nem tudom, mit ér. Nálam ugyanis radikálisan csak az működik, ha arról írok, ami engem érdekel. Ha a saját mániáimmal és agyrémeimmel foglalkozhatom. Írás közben az ember benne van a flow-ban, repül a könyvével, de ha ez nem találkozik mások érdeklődésével, az egész kudarcra van ítélve. Ezért is kockázatos vállalkozás a regény. A korábbi könyvek sikere persze lendületet adhat az újnak, de az elvárások teherré is válhatnak. Négy éve jelent meg az előző nagyregényem, a Kitömött barbár, és tényleg jó volt a fogadtatása. Sikerült eltalálni valamit, ami akkor benne volt a levegőben. Noha az a könyv a reformkorszak idején játszódik, Kazinczy Ferenc személyén keresztül olyan kérdéseket vetett fel, amelyek a honi rendszerváltó értelmiség számára is alapvetők: miként buknak el nálunk a nagy nemes szándékok, miért futott minden zátonyra? Mi volt az értelmiség szerepe a kudarcban? A Kitömött barbár után sokan kérdezték tőlem: melyik korban játszódik majd a következő történelmi regényem, esetleg visszamegyünk a 16. századba? De én nagyon unatkoznék, ha szériában kellene írnom a hasonló könyveket. Bár a mostani regényemben is van történelmi távlat, de sokkal közelebb vagyunk a jelenhez: a negyvenes években kezdődik és a kétezer-tízes évek közepén fejeződik be a történet. Leginkább az foglalkoztatott, hogyan jutottunk el az értékek totális kiüresedéséig, a kultúra lerombolásáig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.