Szerző: LÁNYI ANDRÁS
2019.06.26.
Amennyiben a dialektikus materializmustól örökölt „megszűnten megőrizni” formulának volt valaha értelme, akkor a magyarországi rendszerváltozásra nézve volt. A megszűnt gulyáskommunizmus élcsapata sikeresen őrizte meg – s busás haszonnal váltotta készpénzre – befolyását az új világban, az ország megőrizte tekintélyuralmon nevelkedett szolgai lelkületét, a több párt pedig megőrizte az egypárt jó szokását, hogy szeretett népe feje felett s megkérdezése nélkül intézkedjen. Szomorú látni, hogy magáról a rendszerváltozásról is e megszűnten-megőrzés ködös és eleve ködösítésre szánt terminusaiban gondolkodunk. Legutóbb ezt a Magyar Hangban megjelent, Nekik erőmű – nekünk fiaskó című cikk juttatta eszembe.
A harmadában-negyedében sikerült politikai átalakulásnak annak idején igenis jelentős félsikere volt a Dunakanyar megmentése, heves és elhúzódó küzdelemben a dunai duzzasztógátak elszánt hazai híveivel. A Horn-kormány még 1998-ban is a teljes vízlépcsőrendszer megépítésére készült, s emellett agitált. „A villamos energiát előállító erőmű építésének elgáncsolásáról” szóló suttogó propaganda közhelyei azóta újra és újra előkerülnek, olyan jóhiszemű írásokban is, mint ezúttal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.