Szerző: TÓTH RICHÁRD
2019.06.14.
A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség alapító lelkésze is ott volt harminc évvel ezelőtt Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén. Iványi Gábor azt mondja, a fájdalom friss könnyeit látta az elhunytak szeretteinek arcán, Orbán beszédére pedig nem igazán emlékszik a Hősök teréről. De már akkor sejteni lehetett az autokrácia való hajlamot a kormányfőben. Interjú.
hvg.hu: Kisgyerek volt még akkor, mire emlékszik az 1956-os forradalom eseményeiből?
Iványi Gábor: Szolnokon laktunk akkor, emlékszem, a házunk előtt mentek el a tankok Budapest felé. Mai fejjel szégyellem, de nagyon tetszettek akkor ezek a tankok.
I. G.: Élesen él bennem, ahogy mesélik egymásnak az emberek Szolnokon, milyen hírek érkeznek Budapestről, ahogy beszélik, hogy egy Molotov-koktél felrobbantott egy tankot, majd látni egy halott katona derékszíját.
Ez a kép belém égett kisfiúként.
hvg.hu: Mennyire volt élénk emlék a családban Nagy Imre és társainak 1958-as kivégzése?
I. G.: Gyerekként nem voltunk elzárva a felnőttek disputái elől. A lelkészként dolgozó édesapám nagyon élesen elválasztotta a hivatását és a politikát, ugyanakkor a nyíregyházi metodista gyülekezet – itt szolgált akkoriban – egy olyan hely volt, ahol gyakran megfordultak a lelkipásztorok egy kis reggelire, beszélgetésre, mert apámnál szabadon lehetett eszmét cserélni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.