Szerző: KÓSA ANDRÁS
2019.06.22.
Úzvölgyében a románok saját sírkertjüket akarták felavatni egy olyan katonai temetőben, amelyet a magyarok is magukénak éreznek. Miért ennyire fontos ez a helyszín a román emlékezetpolitikának?
Ez nem emlékezetpolitika, ez csak egy eszköz, amit cinikus módon politikai célokra használnak. Furcsa módon ez a konfliktus úgy eszkalálódott, hogy a temető ügye már évek óta terítéken volt, régi vita, vannak-e ott román sírok. Ez azonban nem kegyeleti kérdés.
Mi áll akkor a háttérben?
A magyar-román kapcsolatokat mindig a pillanatnyi helyzet határozza meg. Az RMDSZ politikai helyzetének megrendülése mindenképpen tényező volt, mint ahogyan az is, hogy szakítottak a kormányzó szociáldemokratákkal. Az elmúlt időszakban volt pár év, amikor háttérbe szorultak a konfliktusok, de ez mostanában megváltozott, gondoljunk csak a „székelyföldi terroristák” ügyére. Ezt egyébként szerintem teljes mértékben a román titkosszolgálat gyártotta le, szerencsére a bíróság előtt összeomlott a vád. De említhetném a letartóztatott, elítélt magyar politikusokat is. Ennek a folyamatnak a része az úzvölgyi incidens is.
És mi lehet ezzel a román politika célja?
Az ottani kormányban szerintem felismerték, hogy meggyengült Orbán Viktor európai pozíciója, ráadásul az EP-választások sem úgy alakultak, ahogyan a magyar kormányfő szerette volna. A hatalomgyakorlás Romániában is illiberális, ne tévedjünk, de ez egyrészt nem kötődik konkrét pártokhoz, másrészt ezt így senki sem mondja ki nyíltan. A román politikát már régóta irritálja az Orbán-kormány térfoglalása Erdélyben, a regionális fennhatóságra tett kísérletek.
Ezek nem csak Erdélyre jellemzők, és általában „vállalkozásfejlesztés” címén futnak.
Persze, ez folyik teljesen nyíltan Kárpátalján és a romániaihoz hasonló módon a Vajdaságban is. Ez egy program Orbánék részéről. Vállalkozásfejlesztésre, templom- és iskolaépítésre költenek, de közben egy párhuzamos, magyar állami adminisztráció kiépítése is zajlik.
Kárpátalján ez ténylegesen betölt egy olyan szerepet, amire az ukrán állam képtelen. Románia esetében viszont egy működő államszervezetről beszélünk.
Többé-kevésbé valóban. A magyar iskolák, intézmények felszereltsége azonban még mindig elég gyenge, akár a velük azonos román líceumokhoz, intézetekhez képest is. A 2004 december 5-i népszavazás után a romániai magyarok körében olyan hangulat alakult ki, hogy „ha az anyaország lemondott rólunk, akkor majd boldogulunk magunk”. Ezt a 2008-as gazdasági válság változtatta meg, majd a Fidesz győzelme 2010-ben és a kettős állampolgárság bevezetése egy évvel később. Ennek az érzelmi de a praktikus hatásait sem lehet alábecsülni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.