Szerző: TÓTH-SZENESI ATTILA
2019.06.22.
Keresztülhajtasz Miskolcon, túl a Győri kapun, ráhajtasz az itt felejtett Testvériség utcára, amiből hamarosan Lyukóvölgyi út lesz. Sűrű, jobbára földszintes házsor között vezet az út, de csak alig egy-két percig, mert hirtelen kitárul a világ, és ott van előtted a Lyukó patak völgye. Az út mentén és a domboldalakon a házak szanaszét elszórva, szembejön a 16-os busz, ami lassan 50 éve rója a köröket, miközben minden, de minden megváltozott.
Az út szélén itt-ott párok bandukolnak, huszonéves fiatalok egy hétköznap délelőtt, van, aki babakocsit tol, mások nagy nejlonszatyrokat vonszolnak, a főútra futó utcák mind földesek, utcanévtáblát hiába is keresnél, a kalyibákat nem védi kerítés. Ahol a házak rendetlensége véget ér, az út egy erdőbe fut, és nagy kanyarokat vesz. A 2000-es évek elején bezárt bányaüzemnél vagyunk, szemben vele a kiszolgált bányászok apró házsora, egy érdeklődés hiányában rég bezárt élelmiszerbolt és kocsma, egy háromemeletes fantom munkásszálló. Itt laktak a bányászok, ha valaki veszi a bátorságot és a romok közé merészkedik, akkor megtalálja az étkező, a focipálya vagy az automata tekepálya romjait. Az ezredfordulón a munkásszállóból hajléktalanszállót akartak csinálni, dolgoztak is vele rendesen, csakhogy az apró házsorokban élő öreg bányászok aláírásgyűjtésükkel megakadályozták a tervet, hajléktalanszállónak ott van az egész Lyukóvölgy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.