FOGSÁGUNK NAPLÓJA – VÁSÁRHELYI MÁRIA: MINDIG TITOK LAPPANGOTT KÖRÜLÖTTÜNK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BUJÁK ATTILA
2019.06.02.

Valahogy megvagyunk címmel jelent meg Vásárhelyi Mária snagovi emlékkönyve, amely a Nagy Imre-csoport titkos fogságának napjait (éveit) az egykori gyermek emlékein átszűrve mutatja be. Nagyék elrablásáról, fogságáról, a gyilkosságokhoz vezető baljós útról a közvélemény annak idején jóformán semmit sem tudott. A vak homályba villant bele sokkoló kíméletlenséggel a kegyetlen ítéletek híre. Privát emlékein túl a mai szemtanú támaszkodhat a korabeli dokumentumokra, a romániai belügy irataira, a magyar és a szovjet kormányszervek instrukcióira. Ez kettős fénytörésben láttatja a történetet. Rendelkezésre állnak a résztvevők magánlevelei, a hatalom által olvasott és megőrzött, lefordított feljegyzései. Nagyék fogságát a diktatúrák szokatlan alapossággal dokumentálták. Aki a snagovi csapatban helyet kapott, a maga esendőségében is a korszak politikai generációjának jobbik énjét reprezentálta. Ahogy Nyugaton néha mondják, az „utolsó munkásforradalom” szereplője volt. Legtöbbjüket már elnyelte a sír, Nagy Imre és Lukács György szobrát eltakarították. A könyv szerzője mégis hisz abban: ez a vita nem zárult le.

– Amikor újra elolvastam ezt a régi történetet, arra gondoltam: ha valami, ez most valóban nem időszerű. A kor leszámolt a szereplőkkel. Egy újabb kor az emléküket is szeretné eltörölni. Miért érezte lényegesnek, hogy épp erről írjon?

– Bízom benne, hogy van egy olvasóközönség, amelyet a történelem az aktuális értelmezésen túl is érdekel. Annyiban tényleg időszerűtlen a történet – ha az időszerűséget a hivatalos álláspont szemszögéből nézzük –, hogy hősei, áldozatai baloldaliak voltak. Az alkotmányos definíció (Alaptörvény) szerint a ’45 utáni magyar történelem minden ízében illegitim. Történelmi fekete lyuk.

– A snagovi sztorinak van két olyan szereplője (Lukács György és Nagy Imre), akinek már a szobrát is eltávolították.

– De nem hiszem, hogy ez mindig így marad. Elismerem, fogságunk története bizonyos értelemben magántörténelem. Lehet, hogy ettől érdekes. A diktatúrák működése, az autoriter rendszerek aljassága, jellemtorzító hatása mikroszkopikus méretekben még jobban megmutatkozik. Érdekes megfigyelni, hogyan viselkednek az emberek (például mi, gyerekek) rendhagyó körülmények között.

– Hároméves gyerekként került Snagovba, ötéves óvodásként jött haza. Normális helyzetben mindenki azt kérdezné, mit keresnek a fogságban gyerekek. A hétéves Rajk Laci, a hároméves Vásárhelyi Marcsi vagy a csecsemő Donáth Feri.

– És voltak mások is, összesen 13 gyerek, Losonczy Anna és a Donáth gyerekek, akiket szüleikkel együtt elkülönítettek. Ők csak a férfiak letartóztatása után kerültek hozzánk vissza.

– Szomorú, de meg kell kérdeznem, hányan vannak még életben.

– Meghalt a velem egyidős Szilágyi Jóska, röviddel hazatérésünk után, és néhány éve Jánosi Feri, Nagy Imre fiúunokája. A többiek szerencsére élnek...

ITT OLVASHATÓ