ERDÉLYI TEMETŐHÁBORÚ: A HALOTTGYALÁZÁSTÓL AZ EP-KAMPÁNYIG

INDEX
Szerző: PARÁSZKA BORÓKA
2019.06.10.

Az utóbbi évtizedek legsúlyosabb etnikai incidense alakult ki Romániában az úzvölgyi katonatemető körül, a román és a magyar fél kölcsönösen kegyeletsértéssel vádolják egymást. A Székelyföld határán lévő temetőben és a közeli településeken is több demonstráció zajlott az utóbbi hónapokban, június elején a csendőrség szeme láttára támadtak rá a román ultrák a helyszínen békés szolidaritási- és erődemonstrációt szervező magyarokra. A román tüntetők azért érkeztek, törték be a temetőkaput, hogy részt vegyenek a közeli Dămanești (Dormánfalva) város által illegálisan felállított katonai emlékmű felavatásán.

A moldvai Bákó és az erdélyi Hargita megye határán lévő temetőt március végén Dormánfalva önkormányzata saját közvagyonaként vette nyilvántartásba, ezt az intézkedést két hónappal később jogszerűtlennek minősítette a – román többségű – Bákó megyei önkormányzat. Bár a telek- és emlékművita új, a román és a magyar közösség közötti konfliktusnak tűnik, a nézeteltérések évtizedek óta lappanganak, és a román közösséget is mélyen megosztják.

Magyar jelentősége van

Az úzvölgyi katonatemető jelentősége magyar szempontból az, hogy ez az egyetlen, részben rehabilitált székelyföldi katonatemető – annak ellenére, hogy az osztrák-magyar monarchia határvidékén itt voltak a legnagyobb emberáldozatot követelő összecsapások, és ez a térség tele van sírokkal. A román hatalom az első illetve a második világháború, valamint a Ceausescu korszak évtizedei alatt is több osztrák-magyar illetve magyar síremléket, katonai parcellát felszámolt...

Az Úz völgyében az első világháború alatt az osztrák-magyar monarchia ezer katonáját temették el . A bécsi döntés után, 1940-ben a magyar állam elindította az első temetőrehabilitációs programot, ám hamarosan nem a temetőkert fenntartása, hanem bővítése vált a legfontosabb feladattá. 1944-ben súlyos harcok folytak itt, ezen a frontszakaszon kétezer magyar katona esett el.

Tiltott hely volt

Az első és a második világháború után is tisztelegtek a helyiek a magyar elesettek emléke előtt – illegálisan, mert a korabeli román hatalom tiltotta a megemlékezéseket. Az utak mentén felállított fakereszteket lebontották, a sírokhoz látogatókat a szekuritáte rendszeresen megfigyelte, kihallgatta. Ezekben az évtizedekben alakult ki az a szokás Székelyföld szerte, hogy az összecsapások évfordulóján, vagy halottak napján a megemlékezők a sírokhoz közeli helyszíneken őrtüzeket gyújtottak, vagy égő autókerekeket gurítottak le hegyoldalakról. Az Úz völgyi temető magyar állam által is támogatott rehabilitációja rendszerváltás után indult újra, eddig 670 síremléket állítottak helyre.

Román szempontból az úzvölgyi temető azért fontos, mert ez az 1916-os román betörés egyik fontos helyszíne. Ráadásul itt a román hadsereg katonáit a magyarok visszaszorították, és súlyos vereséget szenvedtek – jelentős emberáldozattal. Ellentétben a magyar katonákkal az elesett román katonáknak nincs a környéken katonai temetőjük, őket a környező hegyoldalakon, szétszórva – többségüket jeltelen sírba - temették el...

ITT OLVASHATÓ