Szerző: GULYÁS ERIKA
2019.06.20.
"Az állam szociális gondatlanságának súlyosak a következményei. A mindennapi szociális munkában megjelenő erőszak, a támadások csak a társadalmi válság tünetei" – olvasható Kozma Judit elemzésében. A Szociális Ágazati Érdekegyeztető Fórum keretében létrehozott, a szociális munkások munkahelyi biztonságával foglalkozó munkabizottság tagjaként a Miskolci Egyetem tanszékvezetője állítja: a kormány szociálpolitikai intézkedései magukban hordozzák a kockázatot, hogy a kilátástalan helyzetbe került emberek az ellen fordulnak, akitől meghallják a rossz hírt, nincs segítség. Ez történt tavaly nyáron Inárcson, ahol az eladósodott, kilakoltatással fenyegetett családfő két késszúrással megölte a családsegítőt, mert tőle tudta meg, hogy nincs mód megtartani a családi otthont, egyben tartani a családját. A férfit két hete ítélte első fokon életfogytiglanra a bíróság.
A bajba került embereknek, családoknak vannak jogos elvárásai az állammal szemben, de „az elmúlt három évben tízezer kilakoltatás történt anélkül, hogy az állami lakáspolitika lakhatási segítséget biztosítana legalább a rászoruló gyermekes családoknak”- említi az egyik legsúlyosabb gondot, amivel naponta szembesülnek a családsegítők.
Alapvető baj és a kormányzati felelősséget mutatja az egyetemi tanszékvezető szerint, hogy „a legrászorultabbak életfeltételeit radikálisan rontó intézkedések történtek az utóbbi tíz évben”. Ide sorolja a rokkantnyugdíjak embertelen módszerekkel lezajlott felülvizsgálatát, a súlyosan sérültek ellátásának szegénységi küszöb alá csökkentését, miközben nem építette ki a kormány a megfelelő foglalkoztatási hátteret, hogy képességeik szerint tényleg dolgozhassanak. Hasonlóan veszélyesnek tartja a szakértő azokat a rendeleteket, amelyek kriminalizálják a szegénységet, megtiltják a lomizást, kukázást, csigagyűjtést, az utcán élést.
Alapvető baj és a kormányzati felelősséget mutatja az egyetemi tanszékvezető szerint, hogy „a legrászorultabbak életfeltételeit radikálisan rontó intézkedések történtek az utóbbi tíz évben”. Ide sorolja a rokkantnyugdíjak embertelen módszerekkel lezajlott felülvizsgálatát, a súlyosan sérültek ellátásának szegénységi küszöb alá csökkentését, miközben nem építette ki a kormány a megfelelő foglalkoztatási hátteret, hogy képességeik szerint tényleg dolgozhassanak. Hasonlóan veszélyesnek tartja a szakértő azokat a rendeleteket, amelyek kriminalizálják a szegénységet, megtiltják a lomizást, kukázást, csigagyűjtést, az utcán élést.
Ezeknek a kormányzati lépéseknek a következményeivel a szociális munkások szembesülnek, mert csak őket érik el a bajban lévők – hangsúlyozza elemzésében a szociológus. A szakma megítélése épp emiatt romlik a közvéleményben, különösen a falvakban csak „gyámosoknak” nevezett gyermekjóléti szociális munkásoké. Nekik végképp elégtelenek az eszközeik a szegény családok segítésére, így nem egy esetben csak a súlyosan veszélyeztetett gyermek családból való kiemelése marad – figyelmeztet a tanulmány szerzője a legnagyobb veszélyre. A legsúlyosabb helyzetű embereket ellátó intézményekben a problémák legfőbb oka a rendkívüli munkaerőhiány, ahogy a halmozottan hátrányos helyzetű településeken is legfeljebb egy családsegítőt találni hetente egyszer pár órában – sorolja tovább a bajokat Kozma Judit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.